Nemrég ért véget Dombrovszky Linda (A kockaember) Szabó Magda regényéből készült filmjének forgatása. Tavasszal még egy napot forgatnak, és várhatóan 2019 őszén lesz a tévéfilm bemutatója.
Noha a Pilátus 1963-ban jelent meg, és a hatvanas években játszódik, a rendező kortárs környezetbe helyezte a történet, hogy még jobban kidomborítsák annak időtlenségét és kortalanságát, ráadásul éppen emiatt az idő és a helyszín is bizonytalan.

Inkább az emberi problémák, a személyiségbeli különbségek a fontosak – és az ezekkel járó kis játszmák
Fotó: Skuta Vilmos
A rendező szerint a Pilátus története mindenkihez szól, hiszen valamilyen formában hordozzuk ezt a problémát: két ember, ez esetben egy anya és a lánya története tragédiába torkollik, mert bár szeretik egymást, mégsem képesek ezt jól kifejezni.
Dombrovszky Lindát az is motiválta, hogy a szereplők által egy kicsit magunkra ismerjünk, és vissza tudjuk fogni az indulatainkat, reakcióinkat, vagy időben vegyük észre, ha valamit rosszul csinálunk, hisz ha túl késő, akkor már csak a feldolgozhatatlan lelkiismeret-furdalás és a lelki sebek maradnak.
– Senki nem hibás egy kapcsolatban, mert mindenkinek megvan a maga igazsága. És mindenki generációs szinten is képvisel egy világot, ami gyakran elcsúszik a másik mellett. Fontos volt számomra, hogy mindenkinek meglegyen a maga igaza, Izának és az anyjának is, hogy ne egy karrierista, ellenszenves lányt ábrázoljunk, vele szemben pedig egy aranyos vidéki mamát, mert nem ez a történet.
Inkább az emberi problémák, a személyiségbeli különbségek a fontosak, valamint az ezekkel járó kis játszmák, amelyek nem is feltétlenül generációsak. A film és a regény is arról a helyzetről szól, amikor két ember nem tudja egymást jól szeretni, illetve szeretik egymást, de mégse sikerül ezt kifejezniük – mondta el Dombrovszky.
A rendező több filmjében is az öregek, az idősebb nemzedékek helyzetével foglalkozik, és szerinte az idősekhez való viszony is problematikus téma a mai egyre inkább elöregedő társadalomban, amivel többet kellene foglalkoznunk, illetve azzal is, ahogyan az idős emberekhez viszonyulnak a fiatal nemzedékek: legyen szó iskolai tiszteletről vagy arról, amikor együtt utazunk velük a buszon.
– Az is érdekelt, hogy mi történik érzelmileg, amikor valaki azt látja, hogy 70-80 éves, a gyermekei már felnőttek, nem él a férje/felesége, amikor már túl van életének jelentős részén, akkor ő mit él meg? Érdekli a jövő, és ha igen, miért?
Ha egy idős ember – mint a filmben Iza anyja – már semmit nem tud nyújtani, mert nem kell mosni, főzni, takarítani, akkor mihez kezd egy olyan ember, aki egész életében tevékeny volt? Persze el lehet menni moziba, színházba meg sétálni, de ez az ilyen embereket nem elégíti ki. Azért nyilván nem példabeszédet akarok mondani ezzel a filmmel. Iza a Pilátusban azért szakítja ki a környezetéből az édesanyját, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét, de úgy tűnik, hogy ezzel végzetes hibát követ el.
Az, hogy mindenki képes átérezni és átélni ezt a helyzetet, mert maga, családtagja vagy ismerőse már került hasonló helyzetbe, a forgatás és a rendezés előnyére vált, ugyanis a főszereplők – Györgyi Anna és Hámori Ildikó – jól ráéreztek a szereplők karakterére és azokra az emberi helyzetekre, amelyekbe anya és lánya kerül.
– A két főszereplő ebben mindvégig partner volt, az első pillanattól kezdve tudták, hogy miről beszélek, nem nagyon kellett elemezni a jeleneteket, annyira hétköznapi szituációkról volt szó – fejtette ki a rendező.
Dombrovszky Linda harminckét fesztiváldíjat nyert A kockaember című kisfilmjének főszereplője, Kovács Zsolt is szerepel a filmben, Iza apjaként. A kockaember sikere pedig az elöregedéssel járó következmények bemutatása és különös képi világa miatt arathatott világszerte sikert.
A főszereplő elveszti a munkahelyét, s bár monoton gyári munkát végzett egy legógyárban, ez akkor is kitöltötte a mindennapjait. De mivel az élete felborul, a sokktól váratlanul meghal, és nem tudja befejezni élete fő művét, amelyen titokban dolgozott.