A bécsi premiert 1915. november 13-ra időzítették, és mivel az akkor is péntekre esett, a babonás zeneszerző aggodalmaskodását feloldotta, hogy az egyik főszereplő berekedt, ezért az előadást el kellett halasztaniuk november 17-re. A budapesti premiert 1916. november 3-án tartották a Király Színházban, óriási sikerrel, de időközben Kálmán Imre műve meghódította a közönséget szerte a világon. Már 1917 tavaszán Berlinben a kétszázadik, Bécsben az ötszázadik, Stockholmban a százötvenedik előadásra készültek, de száz fölött jártak már Hamburgban, Münchenben, Lipcsében, Kölnben, majd Moszkva, Szentpétervár és New York közönségét is elbűvölte.
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet adatbázisa 92 magyar Csárdáskirálynő-előadást tart nyilván, ebből 64 vidéki, 9 külhoni és 19 budapesti előadás. Az intézet és az operettszínház közös kiállítása a magyarországi előadásokat idézi meg plakátok, jelmezek, a szereposztások, sajtószemelvények és fényképek által, de a bécsi ősbemutatóról és 1919-ből, az oroszországi Krasznaja Recskán hadifoglyok által játszott előadásból is látható egy-egy kép. A darab történetében két fő vonal rajzolódik ki, az egyik a bemutató után 1921-ig tartó erőteljes népszerűség, utána is folyamatosan színen maradt, majd a 2002-es Kerényi Miklós Gábor által rendezett előadás volt az, ami újra útjára indította, hiszen visszatért az 1915-ös bécsi librettóhoz, de a felhőtlen operettvilágot az első világháború borzalmaival ellensúlyozta.
Az ünnepi előadás igazából amolyan múzeumoperett volt, amely végigkalauzolt a Csárdáskirálynő száz évén Kerényi Miklós Gábor szerkesztésében és rendezésében, Peller Anna és Homonnai Zsolt szórakoztató műsorvezetésével. A közönség felvételről belehallgathatott a maga Kálmán Imre által vezényelt dallamokba is, a számos szereposztásban a közönség kedvenc előadóit színpadra szólító esten látható volt az 1954-ben Szinetár Miklós által színre vitt előadás képkockáin Honthy Hanna és Feleki Kamill is. Az 1600 előadást megért színpadi változat rendezője szerethető iróniával emlékezett a műfaj nagy sztárjaival közös, ifjúkori munkájára. Az anekdotákkal tarkított beszélgetésekkel, a számadatokkal alátámasztott sikertörténetek felidézésével kiegészülő műsor nem valamiféle pókhálós panoptikum volt, hiszen jó arányérzékkel oldotta ezt a történelemórát a számos videóbejátszás, amelyeken az operettszínház művészeinek vidám flashmobjai és a Csárdáskirálynő modern változatai jelentek meg a hazai 1993-as, Mohácsi János által színpadra állított, kaposvári előadástól a 2005 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékokon bemutatott Alföldi-rendezésen át a külföldi adaptációkig. Bár Kálmán Imre operettjének századik születésnapját ünnepelték, a műsor és a közönség rajongása azt igazolta, hogy a Csárdáskirálynő örökifjú és kortalan.