Idén is fergeteges könyvkínálatból válogathatnak azok, akik valamiért nem tudnak mit kezdeni az iskolaszünet teremtette szabadsággal. Íme egy rövid összefoglaló, milyen meglepetésekkel rukkoltak elő az egymásra rálicitáló, a gyerekek kegyeit kereső és a szülők pénztárcájára vadászó kiadók.
Néhány jól bevált, több generáció szűrőjén átment, a mai olvasók érdeklődésére is számot tartó kötet érhető el új köntösben a Móra Kiadó értékmentő küldetésének hála. A tölgyfa születésnapja című Zelk Zoltán-kötet a kánikula kezdetén remek választásnak tűnhet, egyszerre frappáns és szórakoztató, és ami a környezetvédelemre és takarékosságra, zöldenergiára megállás nélkül figyelmeztető világunkban szükségszerűen ott kell, hogy legyen egy természetről szóló gyerekkönyvben: együttérzésre int. Ilyen gyerekromantikát megbolygató kis történetek után alighanem a legkisebb gyerek sem tör le egy faágat többé, tapos rá egy, a járdán áthaladó csigára.
Lázár Ervin A nagyravágyó fekete rigó című meséje is új köntöst kapott. Ugyan Lázár már sajnos 10 éve nem él, manapság kiadott könyveinek tartalma annyira friss és húsba vágó, mintha tegnap nyomták volna ki először a szöveget. A mesebirodalom Óperencián túli városában magasodó két felhőkarcoló – Csukás István és Lázár Ervin – közül Lázárnak jutott a filozofikusabb szövegek megírása, ilyen például A nagyravágyó fekete rigó, és ezzel a kijelentésemmel, remélem, nem sértem meg a Csukás-rajongókat, akik közé magamat is sorolom. Elsősorban azt értem ezalatt, hogy a szöveg a mesehatárokon túllendülve a gyerekek jövőbeli felnőtténjét környékezi meg. (Ezzel a lendülettel pedig a felnőttben a gyereként). A nem túl bőbeszédűre sikeredett történet meglehetősen sokatmondó: van benne egy madár barátra áhítozó kisfiú és egy, a színét szégyellő, emiatt magát zöldre, fehérre, sárgára mázoló fekete rigó. Kész dráma. Bonyodalomból egy is elég, nesze neked, akad belőle kettő. Lázár nagyon ért ehhez, a katarzishoz nemkülönben. Ebben a kis fekete rigóban az egész kelet-közép-európai mentalitás és gondolkodás színe és fonákja benne van. Ha teszem azt, létezne olyan tantárgy, hogy önelfogadás- és toleranciaóra, Lázár Ervin meséjét alighanem a kötelező olvasmánylistán az elsők között tüntetnék fel.
Ne hagyjuk figyelmen kívül a kortárs szerzők köteteit sem. Itt van rögtön Lackfi János Robban az iskola című verseskötete. Játékos, progresszív, groteszk, a humort éles fegyverként használó, mindig pontosan célzó szövegei bármilyen korosztály kedvenceivé válhatnak. Groteszk és szürreális megoldások egymás hegyén-hátán, Lackfi olyannyira kifinomultan keveri a racionalitást és az irracionalitást, hogy olvasáskor hirtelen azon kapjuk magunkat: nem tudjuk, hol a valóságot a képzelettől mértani pontossággal elválasztó vonal. Lackfi tapasztalt határátkelő, van hozzá mersze és nyelve.
A nyárra megjelent gyerekkönyvújdonságokból említésre méltó még a nemrég tragikus hirtelenséggel elhunyt író, Kőrösi Zoltán ütős, Ami a szívedet brummja… című, rövid szövegeket tartalmazó verseskötete. Medversek a medveségről, mackónadrágról, mackótérdről, nem akármilyen merész útikalauz medvetalpon járókról, medvetalp után járóknak.
A vadonatúj gyerekkönyvek ismeretében azt kell mondanom, a kiadók minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy elég olvasnivaló jusson a szünidejüket élvezőknek. Most tehát nincs mese és mentség, ők következnek!