Kásler Miklós miniszterhez címzett nyílt levélben tiltakozik Prőhle Gergely felmentése és a lehetséges utód, Takaró Mihály író, irodalomtörténész kinevezése ellen a Szépírók Társasága. Az írószervezet érvek nélkül, szakmai és intézményvezetési téren egyaránt hiteltelennek nevezi Takaró Mihályt, akit a balliberális orgánumok hoztak szóba, mint aki esélyes a múzeum igazgatói posztjára.
A magyar írókat, irodalomtörténészeket és műfordítókat tömörítő érdekvédelmi szervezet egyben arra kéri a minisztert, hogy „valamilyen formában nyilvánosan is szíveskedjék megerősíteni: a magyar irodalom e közös háza, a PIM a jövőben sem kerülhet egy harcias, kizárólagosságra törő kisebbség kezébe, és az új igazgató kinevezésével nem törik meg az a hagyomány”.
Az irodalmi rendezvényeik nagy részét a PIM-ben megtartó Szépírók Társasága nyílt levelükben azt írják, hogy a múzeumot „szélsőséges sajtótámadások érték”, és attól tartanak, hogy „a politikai pártsajtóból egy közintézménybe, az egyetemes magyar irodalom szolgálatát ellátó Petőfi Irodalmi Múzeumba is átkerülne az a politikai konfrontáció, amelyet elindítói szerencsétlen módon »kultúrharcnak« neveztek el.”
Az 1997-ben alakult Szépírók Társaságába főleg azok az írók tömörültek, akik 2004-ben, Döbrentei Kornél költő egyik beszéde miatt léptek ki a Magyar Írószövetségből, mert azt szélsőségesnek tartották. A jól végrehajtott írópuccs után a Szépírók Társasága tekintélyes állami juttatásokat kapott, míg a hivatalos írószervezet 2010-ig alig kapott számottevő állami támogatást.
Levelükben arra emlékeztetnek, hogy a múzeum a közé, „márpedig az intézmény aligha tudja közfeladatát ellátni a köz – az állampolgári közösség, az írói és olvasói társadalom − egyik vagy másik, kisebb vagy nagyobb részének a PIM-ből történő kiszorításával, és a Múzeum átengedésével egy magát nyilvánosan is megnevező, bevallottan kizárólagosságra törő, ebbéli ambícióját a kormányzati hatalomhoz való politikai hűségével legitimáló írócsoportnak; akár egy szakmai és intézményvezetési téren egyaránt hiteltelen, szélsőséges, kirekesztő véleményeket hangoztató vezető révén”.
Lapunk megbízható forrásból úgy tudja, hogy Takaró Mihály neve nem szerepel az esélyes jelöltek között, és maga sem jelentkezett a pozícióra.
Prőhle Gergely, a múzeum jelenlegi főigazgatójának november 1-jei hatállyal megszűnik a vezetői megbízatása, az igazgató és a minisztérium közös megegyezésével. Információink szerint ebben az is közrejátszhatott, hogy a Tanácsköztársaság művészetéről és esztétikájáról szerveztek kritika nélküli kiállítást, valamint adtak ki kétnyelvű – magyar–angol – katalógust a PIM filiáléjaként működő Kassák Lajos Múzeumban.
Kásler Miklós miniszter a lapunknak adott augusztusi interjújában elmondta, hogy szerinte Prőhle Gergely nem „dicsőítette” a Tanácsköztársaságot, viszont leszögezte, hogy „a Tanácsköztársaságnak például nem volt esztétikája, mert a gyilkolásnak nincs esztétikája.”
Megkerestük Szkárosi Endrét, a Szépírók Társaságának elnökét, aki hangsúlyozta, hogy levelükben nevet, neveket nem említenek: „Nevek röpködnek már, de egyelőre nem tudjuk, ki fogja megpályázni a főigazgatói posztot (a sajtóban eddig egyetlen név merült fel – szerk), az utódlás szakmai minősége azonban kulcskérdés: ezen fog állni és bukni az, hogy fennmarad-e a Petőfi Irodalmi Múzeum befogadó, a nemzeti kultúra egészét szolgáló szellemisége, vagy nem.”
Az elnök szerint levelükben nem egyik vagy másik írócsoport, hanem az egyetemes magyar irodalom sokféleségének kiszorulásáról beszélnek. Megkérdeztük, hogy milyen szélsőséges, kirekesztő véleményekről tartanak, amire Szkárosi Endre azt válaszolta, hogy „elsősorban azokra a legrosszabb régi időket idéző uszító, inszinuáló, gyakran denunciáló hangvételű írásokra gondolok, amelyek sorozatban jelentek meg az Önök lapjának kulturális rovatában (a pontosság kedvéért: az elnök által említett írások lapunk Vélemény rovatában jelentek meg – a szerk.).
Ezekben nemcsak kiváló kortárs magyar írókat ért méltatlan, merőben politikai alapú támadás, hanem olyan, a NER-nek elkötelezett, konzervatív intézményvezetőket is, mint amilyen a most leváltott Prőhle Gergely is; őt pusztán azért, mert nem volt hajlandó a minőséget szem előtt tartó nemzeti közintézményből a hatalompolitikai elkötelezettséget mindenek fölé helyező irányzati fórumot csinálni.”