Péter János elmondása szerint klasszikus zenei neveltetést kapott – mint minden rendes fuvolista –, majd a magyar „kelta korszak” kezdetén a M.É.Z. együttes, később a Shannon.hu tagja lett. Előbbi az autentikusan intim, de vérbő ír kocsmahangulatot, utóbbi már egy bombasztikusabb, grandiózusabb, nagyszínpados, táncos produkciót eredményezett, hősünk ekkor tanulta ki a zenekarvezetés, menedzselés fortélyait. Kényszerből, mivel kollégáinak nem fűlt a foga a logisztikához, ami a zenészszakmán túlmutató dimenziókban is mélységesen érthető hozzáállás.
– A M.É.Z. első turnéján a kelta vonal teljesen ismeretlen volt Magyarországon. Hangzóanyagunk nem volt, amellyel bevezethettük volna a turnét, így az akkori basszusgitáros-menedzserünk Dubliners-lemezeket másolt át kazettára, mint M.É.Z.-felvételeket. Pár egykori kultúros talán azóta sem tudja, mit is hallgat… – mesélte Péter János a kezdetekről.
Ő még a M.É.Z. pályafutása alatt határozta el – egy végül visszamondott belgiumi turnéra horribilis pénzekért kinyomtatott plakátadag miatt –, hogy ha ezek után még zenekart csinál, az úgy fog működni, mint egy cég. – A Firkinnél az első években nagyon szigorú voltam: mit játsszunk, hogyan játsszuk. Amikor az azóta is velünk dolgozó tagok zeneileg kibontották magukat a kötöttségekből, rögtön a háttérbe vonultam. Már nem vagyok karmester, csak felütéseket adok a zenekarnak, egyébként automatikusan működik minden. Mindenki magára alkalmazza a szabályokat, ami öröm, mert sohasem szerettem a diktatorikus pozíciót. De tudtam: ha nemzetközi szinten akarunk valamit elérni, következetesnek kell lennem – fejtegeti a zenekarvezető, aki nagy, nyugat-európai fesztiválok rendszeres fellépőjeként pontos rálátással bír a szakmára. Péter János elmondása szerint ahogyan régen a lemezkiadók, úgy most a fesztiválszervezők irányítanak, ők pedig semmit nem bíznak a véletlenre. A klasszikus r’n’r életérzés a múlté, senki nem lép már színpadra olyan módosult tudattal, ami nem is olyan rég még a belépőt jelentette ebbe a világba. Ez már nem játszótér, ez szakma. A grandiózus, világhíres Wacken-fesztiválra a Firkin úgy érkezett, hogy most aztán megnézik, hogy élik a rockot a világ legkeményebb zenekarai. És azt látták, hogy a világ legkeményebb zenekarai egyrészt kólát hörpölve és fagylaltot nyalva készülnek a fellépésükre, másrészt olyan becsületesen köszönnek a backstage-be lépő, náluk kevésbé világhíresebb zenekarnak, mint kolléga a kollégának.
Keltaságban és magyarságban, ír és magyar népzenében több együttállás van, mint gondolnánk. Péter János így vall erről: – A magyarok sírva vigadnak, az írek vigadva sírnak. Szeretném a magyarokat megismertetni a vigadva sírással. Ott a Blood for Blood című számunk: tragikus történet, de tetterő, energia, előrevivés van benne. Több olyan rajongónk van, aki a koncertünkön gyógyult ki lelki válságából. Hatalmas munka van ebben, s ezzel együtt mi sem könnyebb, mint a művészettel bekopogtatni az emberekhez, és kinyitni a lelküket.
A Firkin idehaza legközelebb a balatonkenesei Széchenyi parkban a június 29-től július 2-ig tartó Balaton-fesztiválon húzza majd a talp alá, meg a lélekbe valót.