Áder János köztársasági elnök Arany János szülővárosában, Nagyszalontán nyitotta meg tegnap, a költő születése 200. évfordulóján az Arany-emlékév rendezvénysorozatát.
Megállapította: Arany János szobra a Magyar Nemzeti Múzeum előtt mintha azt üzenné: „az is részese lehet a heroikus küzdelmeknek, aki nem harcol az első sorban, csak ír – de maradandót. Hogy nemcsak karddal és harci kürttel lehet nemzetet szeretni, óvni és menteni, hanem szent aggodalommal is. Hogy a méltósággal, szerényen végzett munka ér annyit, mint a zajos siker: becsüljük hát az ősz bárdok énekét. Mintha azt üzenné, hogy végzetesen elveszítünk valamit, ha már a tőmondatainkat is szilánkosra törjük” – fogalmazott a köztársasági elnök.
Budapest Fiumei uti sírkert. Az Arany János év alkalmából beszédek és koszorúzás a költő sírjánál.
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az emlékév egyházi fővédnöke Arany János szavaival kérte, hogy reménnyé váljon az emlékezet. Török Ádám, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) főtitkára azt a 12 évet idézte fel, amikor Arany János látta el az intézmény főtitkári tisztségét. Elmondta: fontos érdemei voltak abban, hogy az MTA a magyar tudomány szervezőjévé vált.
Az Akadémia nagyszalontai programjában többek között az Arany-ősök nagyszalontai letelepedéséről (Dánielisz Endre nagyszalontai irodalomtörténész, Arany-kutató), az Arany János-arcképek ikonográfiájáról (Hász-Fehér Katalin szegedi egyetemi docens), a költő kiadatlan jegyzeteiről (Szörényi László budapesti irodalomkritikus) voltak hallhatók tudományos előadások.
Budapesten a 200 éve született költő nyughelyénél, a Fiumei úti sírkertben tartott megemlékezésen Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár úgy fogalmazott, hogy Arany János olyan kútforrása a magyar nemzeti identitásnak, amelyhez megmaradásunk érdekében időről időre vissza kell találnunk.
„A magyarságot a nyelv, a kultúra és az érzelmi összetartozás teszi nemzetté. Arany költészetében és személyében e három kritérium egybeolvad” – fűzte hosszá az államtitkár, aki szerint a nyelvi gazdagság, a kifejezésbeli igényesség, a morális tartás és a nagy klasszikusokból és népi gyökerekből merítő műveltség éppannyira Arany János emberi nagyságának, mint művészi tehetségének lenyomata.
– Az emlékév célja, hogy egyfelől Arany költészetét, ma is aktuális művészi üzenetét közelebb hozza a mai kor emberéhez, különösképpen a XIX. század nyelvét már nehezen értő fiataljainkhoz. Másfelől hogy a jelenkor nyelvére lefordítsa Arany hiteles, példaértékű erkölcsi jellemzőkkel bíró emberi alakját – mondta, méltatva Arany János hazaszeretetét, társadalmi felelősségvállalását, hitét, bölcsességét és igényét az emberi jellem fejlődése iránt.
A megemlékezést szervező Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója, Radnainé Fogarasi Katalin emlékeztetett: a Fiumei úti sírkert az egyetlen temető Magyarországon, amely teljes egészében védett státust élvez, egyike a 17 nemzeti emlékhelynek. Arany János sírhelye az itt található több mint 1600 síremlékből 2001-ben az elsők között kapott jogi védelmet.
A költő szülővárosában Áder János emlékezett a „legnagyarabb” költőre
„Arany János bölcs atyamester volt, vezetői becsvágy nélkül. Nem szenilis apó, hanem tamburás öregúr, fanyar, nagyon angolos humorral. Műgondja legendás, nála az írásjelek hihetetlenül akkurátus elhelyezése is döntő” – fogalmazott Térey János József Attila-díjas író, költő.
A megemlékezésen a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Laudate gyermekkara énekelt Sapszon Borbála és Bátki Hedvig vezényletével, Arany János A tölgyek alatt című versét Epres Attila színművész szavalta el.
