Megeshet, hogy ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel vagy egy szép napon leülsz a gép elé, belépsz a közösségi oldaladra és belső indíttatásból vagy égi sugallatra kiposztolsz egy verset. Hasonlóképpen Szabó T. Anna költőhöz, aki idén januárban a Facebookon tette közzé egy régi, Lackfi János írónak, költőnek negyvenedik születésnapja alkalmából írt versét, mire – mindenki kapható egy kis játékra –, hamarjában jött is a méltó válasz magától a negyvennégy éves Lackfitól.
A végeredmény egészen döbbenetes: újabb versek érkeztek a Szabó T.–Lackfi páros versmutatványára a témában különböző szerzőktől, hol humoros éllel, tragédiát kifacsaróan, egymást megidézően, hol pedig a fekete humor kellékeit bevetve. Ráadásul nem mellékesen több ezer rajongó követte nyomon a lírai boomot, akik nyilván nagy örömmel veszik majd (mint a cukrot) a most könyv formájában is elérhető, boldog-szomorú Verslavinát. Lírai szövegek a korosodásról, kortalanul, mintegy kortörténeti játékba hívogatóan.
Hogy milyen varázsszert használ Lackfi János, rejtély, de az már jó ideje világos és magától értetődő tény, hogy valamit nagyon jól és ügyesen csinálhat, ha néhány szó bőségesen elég, hogy valamit elindítson. Márpedig Lackfi kivételes elindító. Tetszik, nem tetszik, a költészet mellett a nem ördögtől való marketing vegykonyhájának trükkjeit is ismerő szerzőt hosszú ideje az egyik legnépszerűbb kortárs költőként tartja számon a nagyközönség.
Szemlézzünk a nevek között bátran, a kötetben a verslavinát indító szerzők mellett láthatóan a kortárs költészet legjava vonul fel. Többek között László Noémi, Tóth Krisztina, Kun Árpád, Jónás Tamás, Hartay Csaba, Acsai Roland frappáns és szórakoztató írásait vehetik szemügyre a mindenre elszánt versrajongó ínyencek. Mint ismeretes, a válogatásnál egyféle receptet vettek figyelembe: színvonalas és esztétikailag kifogástalan szövegek kerülhettek jó eséllyel a tizenhat szerzőt felvonultató, negyven verset összefoglaló gyűjteménybe.
Szemlézzünk még egy kicsit a versekből. Hartay Csaba írja Harminckilenc, nyugi című, a negyvenesek vidám teléhez közelítők polcáról nélkülözhetetlen versében. „Nem köszönök le, pörgetem aggon. / Pár búcsúbuli még járna nekem. / Ráérek én még pipázni a gangon. / Ne öregítsetek, nem szeretem.” Acsai Roland ennél kicsit melankolikusabban ragadja meg a dolgot. „A szem meg se rebben. / Van testem és lelkem. / Negyven.” Míg László Noémi egyszerűen azt írja, hogy: „A nő, ha negyven elmúlt, / enyhén feldúlt, / ha a szőnyeg rojtja / megint nincs egyenesben”.
Mire az olvasó a kötet végére ér, egyszeriben rádöbben: nem is olyan rossz negyvenévesnek lenni, játék a javából és jó buli, ezt a nem légből kapott érzést igazolják a versek. Lackfiék ezt megint remekül, fiatalos elszántsággal és boszorkányos praktikával főzték ki, mindemellett holtbiztos, hogy sokan kérnek majd repetát belőle.
Lackfi János – Szabó T. Anna és mások: Verslavina – A nő meg a férfi. Athenaeum Kiadó, 2016.