Ha Dargay Attila munkásságáról töprengünk, a gondolatok nagyon messzire vezetnek. Hősünk életútja is jelzi, hogy a régi iskolához tartozott, először fázisrajzoló, aztán animátor, figuratervező, végül rendező lett, vagyis a klasszikus, inas-segéd-mester vonalon tanulta ki a szakmát.
Négy nagyfilmet rendezett, és több mint száz kisfilmben, sorozatban, képregényben, mesekönyvben működött közre valamilyen formában – aki ugyanis a fenti módon tanul ki egy szakmát, az nem szakbarbár lesz, mint manapság, hanem lehet egyik nap rendező, a másik nap dramaturg, a harmadik nap meg illusztrátor.
Gusztáv halhatatlan. A tárlat a magyar animáció hőskorába vezet be
De Dargay Attila valódi tehetsége abban állt, hogy képes volt néhány vonalba sűrítve megragadni egy arcot, egy viseletet, egy járművet, egy állatot. Majd miután megragadta, ha úgy tetszik leegyszerűsítette, sematizálta a valóságot, a sémát kibontotta.
És a séma kinyílt, mint egy ezerszirmú virág. Nézzük meg Matyi libájának mimikai tanulmányát! Micsoda türelem és alázat kell ahhoz, hogy arcrándulásról arcrándulásra, érzelemről érzelemre újragondoljunk egy arcot! A mester addig ment keresővonalról kontúrra, amíg tökéletesen a kezében nem volt hősének anatómiája.
Azok a fázisrajzok! És a karaktervázlatok, amelyeken követhető, ahogy Matyi vagy Döbrögi figurája kialakul! Dargay és társai úgy és annyit dolgoztak, mint a kódexmásoló szerzetesek. Akkor még nem ez a mai digitális borzalom diktált, akkor még elvált a háttértől a szereplő, akkor még nem akarták elrabolni a lelkünket ezzel a gusztustalan, bazári, technikai vircsafttal, akkor még a rajzokat művészemberek készítették, és a rajz azt jelentette, hogy valaki ceruzát, tollat fog a kezébe lélekkel és szívvel.
A másik fontos említenivaló Dargay Attila kapcsán az anyaggyűjtés. Konkrétan lehet látni, hogy Döbrögi hajdúinál vagy az ispánnál hogy kompilált Mária Terézia- és Rákóczi-korabeli viseleteket.
De a legzseniálisabbak ebből a szempontból a már említett Sárkány és Papucs lovagjai – teljesen ugyanezekkel a karakterekkel találkozhatunk egyébként a Jambus és Marcipán című rendhagyó lovagregényben, minden gyereknek és gyermekes szülőnek ajánlom, szemtelen és pikírt humora mellett ellenállhatatlan bája van. Szóval a lovagoknál látjuk, ahogy Dargay kidolgoz négy-ötféle alapsémát, és ezeket variálja: csúcsos sisak orrvédővel (vagy anélkül), fazéksisak, rostélyos sisak (különböző sisakdíszekkel), csuklya…
És több sémát nem is variálhatott volna, hiszen akkor tíz évig tartott volna megrajzolni egy ilyen filmet. Bár láthatnám, mi volt Dargay forrásanyaga a középkori és újkori katonai viseletekből – a Frank Birodalomtól a reformkorig kellett kutatnia, de Az erdő kapitányának gonosz macskája például egy az egyben amerikai gengszterfigura a szesztilalom idejéből.
Hatalmas szakmai alázatot tanulhatunk Dargay Attilától.
A kiállítás május 27-ig ingyenesen látogatható.
