Noha 1978 októberében a sajtó is tudósított a marosvásárhelyi táncház elindulásáról, a mozgalom már a kezdetekben akadályokba ütközött – emlékezett az M5 csatorna vasárnapi kulturális híradójában Mánya Zita költő.
Mint felidézte, a táncház kibontakozását a pártszervek minden módon igyekeztek akadályozni, ezért az induláshoz némi „székely fondorlatra” is szükség volt: az Igaz Szó szerkesztőségében volt egy nagyobb terem, ahol író-olvasó találkozókat szervezett a szépirodalmi folyóirat, ehhez csatlakozott a táncház is.
Aztán ismét betiltások, új helyszínek következtek, majd a rendszerváltás után három mérnök 1996-ban létrehozta a Folk Center Alapítványt, amely ma is szervezi a táncházat.
Ferencz Zsolt, a Folk Center Alapítvány elnöke hangsúlyozta, a marosvásárhelyi táncház tudomása szerint az egyetlen az erdélyi táncházak közül, amely mögött nincs állami intézmény, hivatásos vagy amatőr tánccsoport.
A vásárhelyi táncház különlegessége, hogy mindig élő zenére táncolnak, sokszor a falusi muzsikusok húzzák a talpalávalót. Így volt ez a szombat esti ünnepségen is, amelyen az egykori táncházzenekarok mellett a péterlaki Csiszár Aladár vagy a vajdaszentiványi Horváth Elek muzsikájára lehetett ropni.