Első olvasmányélményeim egyike egy francia képregény, itthon a Zeneműkiadó Vállalat jelentette meg 1985-ben: Rajzos zenetörténet az őskortól napjainkig. A líraian krumpliorrúra rajzolt Néró császár mellett örökre belém égett az a képkocka, amelyen egy vagány legény fekszik a kanapén, szivarral a szájában, gitárt pengetve, és három decens hölgyike szerelmes pillantásaitól kísérve azt dúdolja a szóbuborékban: „Ha szegény vagy és kitaszított – énekelj bluest.”
25 éves a paksi nemzetközi gastrobluesfesztivál, és 30 éves a gastrobluesklub. A klubban tartott sajtótájékoztatón és a dunakömlődi faluházban rendezett koncerteken egyikünk sem érezte magát szegénynek és kitaszítottnak. Inkább végtelenül gazdagnak, hiszen lélekből és szívből szóló zenét hallgattunk, jó ételeket ettünk, jó italokat ittunk hozzá. Ma úgy kell mondani, hogy kézműves sajtok, kézműves rétesek, kézműves malacorrok, de igazából elég lenne annyi, hogy ételek – ha normális világban élnénk, és nem kellene újra megtanulnunk, hogy az étel szó szeretettel és odafigyeléssel elkészített táplálékot jelent, nem a hadiipar melléktermékeként létrejött vegyészeti emberkísérletet.
Az idei fesztiválról készült DVD-n a Veronica & The Red Wine Serenaders is szerepel
A paksi gastroblueson összeérő utak őszinte, sallangmentes emberi találkozásokat jelentenek mind egy koccintásban, mind egy gitárpárbajban. A két dolog spirituális mechanizmusa ugyanaz. Ahogy a júliusra elkészülő, jubileumi gastroblues cuvée-be válogatják össze legnagyobb borászaink egymással vállvetve a különböző – de kizárólag Kárpát-medencei – szőlőfajtákat, úgy jammel együtt a színpadon a Tűzkerék xT a 11 éves gitártehetség Fehér Ádámmal és a hasonlóan ifjú lelkű Benkő Zsolttal. Vagyis van egy szilárd fundamentum, a borászatban az évszázados hagyományok, a bluesban pedig az 1900-as évek elején (jelen cikkben sajnos nincs mód a pontosabb zenetörténeti pozicionálásra) kialakult sztenderdek. Ha valaki ezeket a tradíciókat a tudatába fölveszi, ezekkel és ezekben élni képes, olyan szabadságra tesz szert, hogy szinte bármivel fűszerezheti a malacot, bármit szólózhat a sztenderdekre.
A 2017-es fesztiválra Süli János, Paks polgármestere, Gárdai György fesztiválszervező, Hamvas István, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója, valamint a számtalan segítő és támogató a már megszokott szeretettel és lelkesedéssel várja a látogatókat. Természetesen ezúttal is lesznek újdonságok. A Pro Artis Alapfokú Művészeti Iskola bevonásával a fesztivál fellépőinek zenei kurzusain vehetünk majd részt, és a sport is gazdagodik a népszerű fesztiválfoci mellett egy teljesítménytúrával – a nagyszínpadi koncerteknek otthont adó ESZI-csarnok mellett halad el a tolnai piros túraútvonal, csak rálépünk frissen a hajnalig tartó koncert után, és már megyünk is.
Természetesen kezünkbe vehetjük a 2016-os fesztiválról készült, nagy műgonddal válogatott DVD-t is, olyan előadókkal, mint Big Daddy Wilson, vagy a Veronica & The Red Wine Serenaders (a Bob Dylan korai profilját meghatározó szájharmonika-állvány meredezik az énekesnő nyakában, de nem harmonikát applikáltak bele, hanem az egyik legviccesebb hangszert, a kazoo-t).
A legnagyobb meglepetés a klub és a fesztivál történetét képekkel, cikkekkel és a fellépők listájával bemutató vándorkiállítás, amelyet a tervek szerint Dunaújvárosban láthat majd a nagyközönség februártól, de eljut például Kézdivásárhelyre és Galántára is.
