A közelgő évforduló – november 7-én lesz ötven éve, hogy elhunyt Hamvas Béla – jegyében sokasodnak a programok, amelyek a kivételes életművet ránk hagyó magyar gondolkodóra emlékeznek. A múlt hét végi In memoriam Hamvas Béla című konferencián Palkovics Tibor szervező ugyanakkor nem véletlenül nyitott az író Nietzsche-jubileumra szánt soraival. „A harmincéves Nietzsche-jubileum feltűnés nélkül múlik el. Úgy látszik, nincs mit igazolni. Nem beszélnek Nietzsche-reneszánszról, mert hiszen van. (…) Időszerűtlen jubileum. Harminc éve, hogy meghalt és negyven, hogy utolsó munkáját befejezte. Minden szava friss, sőt aktuális.”
A hagyaték kezelője, az életműkiadás gondozója szerint a sorozat harmincadik kötetén túl is hiányzik annak feltárása, hogy mi történik a Hamvas-szövegek mélyrétegeiben. A filozófia és az irodalom bevett kategóriái ugyanis nem adják meg, nem írják le Hamvas Béla gondolatiságát, szemléletét, ezért magunknak is az időtlennel való párbeszéd jegyében kellene közelebb kerülnünk a hamvasi műhöz.
Szőcs Géza költő a magyar kultúra „csúcsteljesítményeként”, elsőrendű szellemi nagyságként beszélt Hamvas Béláról. Ha így áll a helyzet, miért nem foglalta el az ennek megfelelő pozíciót a magyar szellemi életben? Miért nem fért be semmiféle „kánonba”? Miért nem vagy miért csak alig-alig jelent meg a magyar kulturális tudatban? – sorolta Szőcs Géza a kínzóbbnál kínzóbb kérdéseket.
Szerinte Hamvas még életében, a második világháború előtti, felívelő korszakában sem tudta elérni azt a megbecsülést, amelyet megérdemelt volna. Jóllehet 1989 előtt elmozdult a nulláról, sőt – utalva a marxista filozófus Lukács Györgyre – a mínuszról, de százas skálán Szőcs Géza ma is csak 25 körülire teszi az elismertségét. Amit az utóbbi évtizedekben sikerült elérni Hamvas hozzáférhetővé tételében, megismertetésében, az szerinte elsősorban néhány olyan személyiségnek köszönhető, mint Czakó Gábor, Dúl Antal, Szathmári Botond és László András, akikben a Hamvas Béla-i mű megvalósításának szándéka élt.
Szathmári Botond orientalista, vallásfilozófus előadásában felidézte, hogy Hamvas Bélának a válságra adott korabeli európai válaszok elégtelennek bizonyultak. A harmincas években ismerte meg a francia René Guénont, aki nagy hatást gyakorolt saját hagyományértelmezésére. Ami azért fontos, mert a hagyomány belátása adja meg annak tapasztalatát, hogy a válság spirituális, metafizikai.
Hamvas azt vallotta, különböző vallási rendszerek vannak, de egy hagyomány. Noha a nyugati gondolkodás elvetette a szentkönyveket és a metafizikai hagyományt, az elrejtett állapotban jelen van, vagyis Hamvassal szólva lehetőség van annak a realizációjára. Szathmári Botond megfogalmazása szerint Hamvas kiváló szimattal érzékeli az alapállást, a status absolutust.
Szörényi László irodalomtörténész Az öt géniusz Hamvas-írásból kiindulva azt mondta, a magyarság lehetetlenül nagy feladatot kapott azzal, hogy ötféle géniusz előnyeit használja fel és hátrányait vesse el. Szörényi László szerint Hamvas Béla a magyar szellemi életben egyedülállónak tartotta Jókai Mórt, mert benne mind az öt géniusz munkálkodott, és nagyon elismerően szólt Arany Jánosról, mint akinek hinni lehet.
És hogy a humor és a derű is mennyire hozzátartozik Hamvas Bélához, azt bizonyítja a rendezvényen először levetített Így látták ők című dokumentumfilm, amelyben Katona Zsuzsanna olyan embereket szólaltatott meg, akik még találkoztak vele (a filmet november 4-én a Duna World is leadja). A Hamvas Bélára atyai jó barátként tekintő László András filozófus, teológus ebben mesél egy jellemző történetet.
„Egyszer azt mondtam neki, hogy szerintem ő a legjelentősebb magyar író. Azt mondta, hogy ezt ő is így gondolja. Én mondtam neki, hogy vannak olyan írásai is, amik a világon egyedülállóak. Ezt is elfogadta. De nem volt benne semmi nagyképűség, csak mint tényt elfogadta.”