– Az élénk színpadi vizualitást – vagyis elsősorban képeken és költészeten keresztül beszélni a világról – nevezzük mi költői színháznak – magyarázza lapunk érdeklődésére Rideg Zsófia, a MITEM fesztiválszervezője (képünkön).
– A meghívás feltétele a minőség – teszi hozzá Vidnyánszky Attila. Összetett világú előadásokat hívnak meg a találkozóra, a jelen programból elég a görög Iliászt, Sztatisz Livatinosz progresszív darabját megemlíteni, vagy a háromszáz éves szecsuani opera első látogatását hazánkban, Li Ja-hszien A kaméliás hölgy kínai változatának kifinomult előadását, de az idei kuriózumok között van Dél-Korea is, amely egy autentikus temetési sámánszertartást mutatott be.
Egyes meghívott rendezőknek mára kialakult a táboruk Magyarországon: Silviu Purcarete már a Nemzeti Színházban is rendezett, korábban Debrecenben is volt előadása. A német Thomas Ostermeier először mutat be Magyarországon – Csehov Sirályát láthatjuk tőle –, azonban az európai színház meghatározó alakjaként itthon is ismert.
A szervező szerint a művek is hívó szavak, mint mondja, sajátos bája van annak, hogy a görögök hozták el az Iliászt, vagy a spanyolok Lorcát ráadásul a szokványostól eltérő színházi nyelven.
Nagyszabású, átfogó kiállítást rendeztek be idén a színház több emeletén a XX. század egyik legnagyobb színházi gondolkodója, a lengyel Tadeusz Kantor munkásságából. Rideg Zsófia úgy látja, hogy a mester életművét taglaló kerekasztal-beszélgetés nagyobb közönséget is megszólíthatott volna, a tárlat azonban a fesztivál végéig még megtekinthető. A lengyel művész életében a magyar kulturális közeghez sajnos politikai okokból nem juthattak el a színházi előadásai.
A fesztivál záró előadása a lengyel Akropolisz lesz, amelybe viszont beépültek az ő útkeresései is.
– Budapest földrajzi helyzete is segíthetett abban, hogy mindjárt az első évben berobbant a szakmai köztudatba a MITEM, mert a város hidat képez több kultúra között. Ehhez a magyar színészek jó híre is hozzájárul, hiszen annak idején a Katona József Színház nagyon sokat utazott, most a Vígszínház, de más társulatok is viszik a világba a hazai színjátszás jó hírét.
Szinte természetellenes volt, hogy nekünk eddig nem volt nemzetközi fesztiválunk, kicsit olyan a MITEM, mint egy túlhordott gyermek. A nagy érdeklődés is ezért van, mert már igencsak megérett az idő arra, hogy megszülessen – magyarázta a szervező.
A találkozó sajátos vonása még a műhelyjelleg, vagyis hogy nem szakad el a Nemzeti társulatának év közbeni tevékenységétől, amelyben a külföldi vendégrendezők fontos szerepet kapnak.
– Ők sorra, különböző periódusokban dolgoznak a színészeinkkel, és itt a fesztiválon láthatják egymás munkáit. Például David Doiasvili a Cyranót próbálja nálunk a találkozó alatt is, de közben elhozta Tbilisziből Éjjeli menedékhely előadását. Említhetném Viktor Rizsakovot és Valére Novarinát is. Ez utóbbinak ősbemutatója volt az idei MITEM-en. Ennek a legfőbb nyertese a színházszerető néző, aki anélkül, hogy utaznia kellene, tizenhárom országból és még annál is több kultúrkörből, például a jakutból láthat előadásokat” – tudjuk meg a szervezőtől.
Érdeklődésünkre, miszerint hogyan vonható be a jövőben még inkább a hazai színház a fesztiválba, Rideg Zsófia elmondta: – Helyhiánnyal küzdünk, három színpadon építjük fel a látványos tereket, elképesztő tempóban dolgoznak a technikusaink.
A távlatokat tekintve, ha a hazai előadásokat is jobban be akarjuk vonni – s erre hajlik Vidnyánszky Attila is –, akkor a programba meghívott budapesti színházak saját helyszínükön mutathatnák be a produkciójukat, és helyet adhatnának valamely vidéki társulat nemzetközi érdeklődésre számot tartó, az adott évadban kiemelkedő produkciójának is