A Bem József tér 3. számú, 1840-ben épült klasszicista stílusú élelemraktárat 1897-ben építették át Benedicty József tervei alapján kaszárnyává, ekkor nevezték el Radetzky-laktanyának. Viharos történetében benne van az egész újkori magyar történelem: a Monarchia korában a 7. és 14. számú utászzászlóaljak, a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg hídépítő zászlóalja, majd utána a Nemzeti Hadsereg állomásozott benne.
Őket az ÁVH váltotta, majd a laktanya előtti térről indult el az 1956-os forradalom, amelynek leverése után a Munkásőrség is használta egy ideig a patinás épületet. A rendszerváltás után az MDF székházaként működött, és ebből a felsorolásból is kitűnik, hogy egy nem mindennapi épületről van szó.
De mi kerülne a műemléki védelem alatt álló laktanya helyére, ha a HB Reavis nevű szlovák hátterű ingatlanfejlesztő cég megnyerné a pert, amelynek körülményeiről tegnapi lapunkban számoltunk be? Hát a Bem Palace nevű irodaház, hiszen becslések szerint a telket úgy lehetne igazán kihasználni, ha a jelenlegi épületet lebontanák, helyére pedig egy másfélszer magasabb, a dunai panorámát eltorzító, a környékbeli épületek fölé tornyosuló, 32 ezer négyzetméter alapterületű, acél-üveg irodaház épülne.
Az Európa tíz legnagyobb ingatlanbefektető cége közé tartozó HB Reavis szerint ennek ellenére a „műemlékké nyilvánított elemek megmaradnak”, ez magyarul azt jelenti, hogy „olcsó” fászádizmussal akarják megoldani a problémát.
Ennek az építészeti eljárásnak az a lényege, hogy mintegy westerndíszletként meghagyja a főhomlokzat egy részét, az épület szerkezetét viszont teljesen lebontja és átalakítja. Indoklásuk különben is szemet szúró csúsztatás, ugyanis nem az épület egyes elemei vannak műemlékké nyilvánítva, hanem a teljes ingatlan. A magyar műemlékvédelmi jogszabályok mindig az egész épületet, pontosabban a teljes ingatlant védik, sohasem egy-egy építészeti részletet, tehát ez fogalmilag is kizárt.
A Magyar Patrióták Közössége 2016-ban már az első bontások után tüntetést szervezett a műemlék lebontása ellen, majd végigkövették az ügyet, az egyesület tagjai személyesen is állandóan figyelték az épületet, most is rendszeresen ellenőrzik a védőtető állapotát.
Hetzmann Róbert, a közösség elnöke kérdésünkre azt válaszolta, hogy a nem hivatalos értesüléseik szerint a Kúria minimális eljárási hibákba kötött bele, például megállapították, hogy a bíróság nem tett eleget a kitanítási kötelezettségének, ami azért technikai nonszensz, mivel a felperes öt ügyvédet vonultatott fel a tárgyaláson.
Hetzmann Róbert szerint politikai döntés született, ugyanis inkább kivártak, és a választások utánra akarták halasztani ezt az egyszerűen megítélhető ügyet, ami jelenleg inkább a befektetőnek kedvez, de az épületnek ez egyértelműen rossz, most kezdődhet elölről a pereskedés.
– Az épület műemlék, azzá lett nyilvánítva – a jogelődjük kapta meg a bontási engedélyt, de akkor már ideiglenes műemlékvédelem alatt állt az épület, amelyre a műemlékekre vonatkozó jogszabályokat kellett alkalmazni. Ők a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmére hivatkoztak, hisz akármekkora jelentőségű a közérdek, ez a jogi érv nagyobb súllyal esik a latba. Csakhogy ezzel az ütőkártyával nem rendelkezik a befektető, mivel szó sem volt a szerzett jogok gyakorlásáról, vagyis kiviteli tervek nélkül nem vághatott volna neki az épület bontásának – mondta Hetzmann Róbert.
Az egyesület szerint a legjobb megoldás az volna, ha az állam venné meg az épületet, és megfelelő funkcióval látná el. Egyes források azt sugallják, hogy a helyhiánnyal küszködő, a tér másik felén lévő Külügyminisztérium számára is megfelelő lehetne.