Korniss Dezső nemzedéke, a húszas években fellépő művészek szenvedélyesen keresték, miként teremthetik meg a magyar művészet sajátosan egyéni arculatát. A nemzeti művészet és az európaiság kölcsönhatásában, az univerzális modernizmus összehangolásában látták a fő feladatot, Korniss Dezső maga is ebben gondolkodott, vagyis hitt abban, hogy a modern magyar művészet csakis az európaiság által képzelhető el.
Az érzelmek szabadsága, az érzelmek lázadása hatására a népdal és a születő népiesség felé fordult. Festőtársával, Vajda Lajossal közösen a helyi népi hagyomány emlékeinek képzőművészeti metamorfózisát kereste.
A Magyar Nemzeti Galéria Csak tiszta forrásból című kiállítása a bartóki hagyományból építkező alkotó fejlődési irányait mutatja be. „Nem életmű-kiállítást készítettünk, hanem Korniss életének egy fontos szegmensére világítunk rá. Arra, hogy huszonhárom éves fejjel miként döntötte el és miként kezdte a bartóki hagyományt a legkorszerűbb képi világgal vegyíteni” – mondta a sajtóbejáráson Baán László, a múzeum igazgatója.
A népi tradíciókon alapuló szürrealizmushoz vezető kutatás színtere elsősorban Szentendre és Szigetmonostor volt. Szentendrének a harmincas évekbeli autentikus környezete mozgóképen is visszaköszön a kiállítás falairól, a szentendrei alkotói periódusát két részben mutatja be. Abszurd figurák, groteszk lények, iszonytató bogarak motívumai jelenítik meg az átélt borzalmakat, a pusztulást.

Fotó: Teknős Miklós
De ez az időszak az Európai Iskola művészcsoport megalakulása is, Korniss munkásságában a klasszikus figurákhoz való visszafordulás, népi textilek ornamentális mintái vagy éppen a miskakancsó ihlette képi világát. A Tücsöklakodalom című tablószerű mű az egyik legismertebbje ennek az időszaknak, s mintegy összegzése mindannak az élménynek, amelyet a festőművész a háború után megélt: a virágos réten mindenütt tetemek képe, egyszerre játékos és fájdalommal teli vízió.
Noha a csurgatásos technika már a negyvenes években megjelent művészetében, a hatvanas években teljesedik ki a kalligrafikus absztrakt alkotói korszakában, egy húszéves periódus mintegy lezárásaként. Az ötvenes évek kalligráfiái a hímzett lepedővégek motívumait idézik vissza, 1962-től a cifraszűrök karakteres mintái, virágdíszei határozták meg formakincsét.
Több mint kétszáz Korniss-művet mutat be a kiállítás múzeumok, magángyűjtemények anyagából válogatva. A kurátor Kolozsváry Mariann-nak személyes kötődése van, hiszen édesapja az első gyűjtője volt Korniss Dezsőnek.
Az utolsó termek Korniss Dezső munkásságából inspirált alkotók műveit vonultatják fel: Bak Imre, Csiky Tibor, Keserü Ilona és Nádler István mind elődjének tekinti a művészt. Bak Imre festő szavai szerint „Korniss, ha nem is volt közvetlenül a tanárunk, sokunkat megtanított életének, művészetének példájával emberként, művészként élni”.
A kiállítás 2019. április 7-ig tekinthető meg.