Ha olvasnivalót keres az ember, hasznos lehet átbogarászni az oly esetleges toplistákat meg akár az azokat elemző újságcikkeket is, de ha valaki igazán jót akar magának, nyelvkönyvet vigyen magával a nyaralásra. Lehetőleg olyat, amelynek van külön elsősegély-ügyeletekre vonatkozó része is. Mert nézzék csak, mi esett meg!
Végre mi is eljutottunk családilag nyaralni. Nem volt olcsó, de erőt vett rajtunk az össznépi őrület, miszerint nyáron menni kell, ha tetszik, ha nem. Egy kies olasz városkában ütöttük fel a tanyánkat. Nem maradt más, csak az olvasás vagy az önfeledt pancsolás a tengerben. Mi ezt a másodikat választottuk, tekintettel a gyermekeinkre, meg a bennünk lakó gyermekre. Feleségem igen kedvesen felajánlotta, rögtön a papucsos önfeledtségű duhaj megérkezést követően, hogy menjél, ússzál, fiam, én addig vigyázok a gyermekekre, ha már annyit vezettél, s miegymás.
Úgy haladtam, mint egy delfin, a vízben szintén próbálkozó úrinép mindig csak a szép, fehér hátamat látta, s nézhette irigyen. Hát így ebben a tempóban és esztétikában bezúztam valami száz métert gyalog a vízben, ahol aztán egy kecses karcsapással megadtam magam a hullámoknak. Hagytam, hogy lebegtessen a víz, természet anya ölébe hajtottam fejem, satöbbi.
Néha persze fickósan tempóztam, lássák a) a gyermekek, b) az asszony, c) a digók, hogy úszik egy magyar úr. Miután haladtam vagy három métert, egyszerre csak azon vettem észre magam, hogy elfogyott minden levegőm (fölötte elcsodálkoztam, milyen kimerítő sport a gyaloglással felütött úszás), úgyhogy sürgősen megálltam légszomjat hápogni. Szerencsére a víz alig mellkasig ért, tehát leért a lábam.
Ám ahogy a lábujjam elérte a homokot, éreztem, amint két pici fogacska előbb csak megkóstolja, aztán borzasztó állkapocserővel, roppanóvirsli-hangot hallatva keresztülharapja a lábujjam bőrét. Sikítva elájultam, szaggató fájdalom kúszott fel a bokámon, térdemen, tovább nem is mondom. Éreztem, hogy elönt a méreg. (Mármint a befecskendezett.) Kievickéltem hát a partra, nyöszörögve mondtam, hogy megharapott egy cápa. Feleségem legyintve nevetett. Ám amikor a lábujjam a négyszeresére dagadt, már ő sem. A gyerekek aggódó arccal kérdezgették, apa, meg fogsz halni, és én biztos voltam benne, mint minden gondolkodó intellektus, hogy igen.
Elsántikáltam a vízimentőkhöz, és ékes angolsággal, minden szabályt betartva ecseteltem, mi történt, és hogy arra gyanakszom, megmart valami, és vajon tényleg meghalok-e. Ékes olaszsággal elmondta, hogy nem beszél angolul, majd ékes kézjelekkel megmutatta, merre van az elsősegély. (Nyolcszáz [kilo]méter, délnyugati irány.)
Miközben egy sivatagban napok óta víz nélkül kódorgó hős elánjával arrafelé vonszoltam magam, elátkoztam a napot, amikor nyaralni jöttem, és keserű mosollyal nyugtáztam, hogy hát igen, ez az én formám, alig érkezem meg, máris halálosan lebetegszem, „pipére csengettyű”, mondta volt nagymamám az ilyesmire, azt akarván hangsúlyozni, hogy akinek nem való valami, azt nem kell erőltetni. Az elsősegélyen kikacagtak, legyintettek, és ékes angolomra éktelen olaszsággal nevették, miszerint aznap én vagyok az ötödik, és hogy no problem. (Ez utóbbi két szóból állt az angoltudásuk.)
Aqua calda, mondták meg aztán a tutti gyógymódot, azaz forró víz, de én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy biztosan kell valami védőoltás vagy tetanusz vagy ilyesmi, szépen meghalok itt. Kár, hogy semmit sem értettek belőle, de annyit még elárultak, hogy egy (poisonous) spider fish mocskolt meg. (Érdemes rákeresni, borzongani.) Aztán egy helyre kis piros lavórban tényleg forró vizet hoztak, belenyomták a lábam, amitől egyből lefoszlott róla a bőr, és mutatták, hogy húsz percig maradjak így.
Miközben éreztem, mint távozik a méreg a szervezetemből, és újra meg újra elcsodálkoztam, mennyit fejlődött a medicina Hippokratész óta, gyönyörű, napbarnított olasz férfiak és nők haladtak el kis padom mellett, és enyhe undorral vegyes röhögéssel nézték, ahogy fehéren, pocakosan és turistán áztatom a lábacskámat. Meggyógyultam, tényleg, pedig a további teendőket, beleértve a halál beállta előtti agónia csillapítására alkalmas gyógyszerek beszerzésének itáliai módját is, nem sikerült megértenem olaszul, a doktor néniknek meg elmondani angolul.
Tehát nyaraljunk nyelvkönyvekkel!