Éppen úgy beszélnek a gyerekek, mint Erwin Moser könyvének, a Nagypapa meséi, avagy a repülő ágy című kötetnek Gáspár nevű főhőse, aki éppen a szüret idején betegszik meg (influenzás lesz), és hogy lábadozása zavartalan legyen, a család a nagypapánál helyezi el, akinek a szüreten nem sok hasznát lehet venni (csak a bort szereti megiszogatni aztán), így éppen jó lesz arra, hogy Gáspárt gondozza. Igen ám, de Gáspár, miután túl van a betegség első fázisán, igazi kis zsarnok mesefalónak bizonyul: egyfolytában nyaggatja szegény nagypapát, hogy meséljen neki. Az öregúr bele is kezd a Hüvelyk Matyiba, de nem emlékszik rá pontosan, nem úgy meséli, ahogy Gáspár szeretné hallani, és még nem is ivott eleget, hogy érdemben hozzá tudjon toldani… csúfos kudarc lesz a vége.
Másnaptól azonban saját kútfőből meríti a meséket, és ezt a kútfőt rumos teával és borral öntözgeti a nagyobb teljesítmény érdekében. Nagyobb teljesítményre pedig tényleg szükség van: Gáspár ugyanis egy rabszolgahajcsár jóindulatával és egy multinál dolgozó középvezető emberségével terrorizálja a nagypapát: nem elég hosszú a mese, nem elég izgalmas, nincs benne elég boszorkány, tündér, lovag, történés, kaland, és így tovább.
A mesék szépen, sorban követik egymást, az éber tekintetű kis beteg azonnali és kíméletlen kritikája pedig egyre jobbá varázsolja őket. Erwin Moser hihetetlen tudással mutatja meg egyfelől a gyermeki kíváncsiság természetét, másfelől pedig azt a mesélői kínlódást, amelyiktől folyton valami újat várnak a kis hallgatók. Nagypapa meséinél is mindig észre lehet venni, hol fogy el a szusz, hol van szükség egy kis terelésre (amit Gáspár nyomban megtorol: nincs kegyelem), hol kell még gondolkozni cseppet.
Nagypapa ugyan egyre profibb ezekben, és mint mondtuk, iszogat is rendesen (a család tudta nélkül – viszont Gáspár tudtával: létre is jön egyféle szövetség kettejük között, melynek az a lényege, hogy ha nagypapa nem árulja el a szülőknek, hogy Gáspár már meggyógyult, és így a kisfiú újabb meséket hallgathat, a „beteg” gyerek sem árulja el nagypapa zugivói szokásait), de előbb-utóbb elfogynak a történetek: ilyenkor siet segítségére a szomszéd, Berti koma, aki ha megolajozza a gigáját, ugyancsak érdekes meséket tud kiagyalni (persze a kis Caligulának ez is folyton kevés, mindig belekérdez, kötekedéseivel más irányba tereli vagy újramesélteti a cselekményt, eltérő fordulópontokkal).
Mind a kerettörténet, mind pedig a mesék hihetetlenül izgalmasak és nagy írói mesterségbeli tudásról árulkodnak. Gazsi rendel („…legyen benne egy lovag. Egy lovag meg egy sárkány. És egy varázsló se lenne rossz. Esetleg két varázsló! Egy jó meg egy gonosz. Aztán legyen még benne egy király. És királykisasszony se hiányozhat. És ami a lényeg, hogy sok minden történjen benne!”), nagypapa meg Berti koma pedig leszállítják a meséket, melyekben a humor kedves és üde („Gyuri visszatartotta a lélegzetét, és lesüllyedt egészen a tengerfenékig. Ahogy ott ült a tengerfenéken, érezte, hogy már nem tud tovább meglenni levegő nélkül.
Most aztán mit csináljak?, gondolta magában, és ijedten nézett körül. Nagyon szép volt ám a tengerfenék: mindenféle színű kagylók hevertek körülötte, pompás növények lengedeztek az áramlásban, halak cikáztak mindenfelé. Szegény Gyurit azonban mindez nem vigasztalta”), de a Gazsi gyereknek ez sem elég, folyton csak kötekedik – már az én gyerekeim is, akikkel együtt olvastuk a mesét, és akik igazán nagymesterei a történet mesélés közben való eltérítésének és kisiklatásának néhány maliciózus kérdéssel és megjegyzéssel, nos, még ők is felszisszentek és kuncogtak, valahányszor Gáspárka beleokoskodott a történetbe.
Aztán az utolsó, líraian szép(en kezdődő) mesénél, mely a kötetcímben is szereplő repülő ágyról szól, hirtelen kiderül a dolgok tétje: nagypapa ugyanis arra biztatja a bizonytalankodó Gazsit, hogy próbálja meg ő folytatni a mesét, ha már az eredeti verzió nem tetszik. Gazsi ijedezik, sor kerül egy szinte elméleti jellegű meséléstechnikai beszélgetésre is („– De nekem semmi nem jut az eszembe! – Dehogynem – biztatta Nagypapa. – Valami mindig eszébe jut az emberfiának. – És ha hülyeség jut az eszembe? – aggódott Gáspár. – Az se baj – mondta Nagypapa. – Mindent szabad. Minél nagyobb hülyeség, annál jobb. Csak kezdd el!”), és Nagypapa végül eléri pedagógiai célját: ráveszi és megtanítja Gáspárt a mesélésre, aki olyan izgalmas és gyermeki módon vad és kusza mesét rittyent, hogy öröm olvasni.
Erwin Moser minden eddig magyarul megjelent könyve megvan nekünk, és mindegyiket nagyon szeretjük. De ezzel a kötettel olyan szintre emeli a játékot, sőt Játékot, amely felnőttnek és gyereknek egyaránt örömet okoz. (Arról nem is beszélve, hogy amíg nagypapa meséit és meséinek kitalálási körülményeit olvasom, próbálhatok kitalálni valami sajátot is, ami a kapott haladék szempontjából életbevágóan fontos és szolid hálálkodási alap.)
Erwin Moser: Nagypapa meséi, avagy a repülő ágy. Manó Könyvek Kiadó, Budapest, 2016.