A Zeneközelben című könyv a Katolikus Rádióban futó műsor beszélgetéseinek szerkesztett változata, amelyben többek között olyan egyházi és világi kiválóságok szólaltak meg és beszéltek a zenéhez fűződő viszonyukról, mint például Jelenits István, Olofsson Placid, Esterházy Péter, valamint a könyvbemutatót moderáló Pál Feri.
A beszélgetés szüneteiben pedig a Liszt- és Junior Príma-díjas zongoraművész, Balázs János játszott az érdeklődőknek többek között Chopin, Mozart és Dubrovay László műveiből. Pál Feri atya már a könyvbemutató legelején fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy tulajdonképpen egy baráti beszélgetésről lesz szó, ami valószínűleg ugyanilyen formában hangozna el akkor is, ha nem lennének nézők a teremben. Ez a személyesség azonban egyáltalán nem vált az esemény kárára, és jól érzékeltette a kötetben szereplő interjúk jellegét és stílusát, Juhász Előd riporteri és újságírói attitűdjét, amire teljes mértékben jellemző ez a nyitottság, az őszinte, minden mesterkéltség nélküli érdeklődés. Ahogy a bemutató során maga is hangsúlyozta, ő egyáltalán nem játszik, ugyanúgy beszélgetne az interjúalanyával más körülmények között is, kerüli a hivatalos pózokat.
A beszélgetés során nagyon érdekes módon fogalmazódott meg az, hogy tulajdonképpen mi is a Zeneközelben sorozat és rádióműsor lényege. Juhász Előd a Nemeshegyi Péterrel készült interjúra utalva említette, hogy a jezsuita szerzetes számára a Japánban töltött misszionáriusi évei alatt az Istenről folytatott beszélgetései során sokszor gondot okozott a fogalmi zavar és a tisztázatlanság. Ezt pedig úgy tudta a leghatékonyabban feloldani, hogy Mozartot, Mozart zenéjét hozta szóba, ezzel érzékeltette, hogy közünk van a transzcendens valósághoz. „A zene a legjobb katalizátor” – hangsúlyozta a szerző.
A kötet fülszövegében Juhász Előd úgy fogalmaz, hogy olyan számára ez a jó pár beszélgetés, főleg így együtt, mint egy posztgraduális képzés. „Ráadásul olyan idős vagyok, hogy mindenről eszembe jut valami, és így tovább” – tette hozzá. A kiváló zenetörténész és újságíró fontosnak tartja azt is, hogy bármilyen régóta is van a pályán, mindig ugyanolyan lelkesedéssel és hivatástudattal viszonyuljon a munkájához és az interjúkészítéshez. A bemutató során idézett egy anekdotát, ami Weöres Sándor és Esterházy Péter nevéhez fűződik. Weöres és Esterházy ugyanis az Áldás utcában sétálva egyszer csak szembekerült két nagy, vicsorgó vérebbel. Weöres viszont nem ijedt meg a kutyáktól, hanem csak annyit mondott Esterházynak: „Péter, mikor leszünk mi ilyen szép, nagy kutyák?” Juhász Előd ezt a fajta hozzáállást tartja követendőek, hiszen fontos szem előtt tartani, hogy az alkotó embernek a sikerek és az eredmények után is, mindig marad még tennivalója.
A szerző kiemelte azt is, hogy érdekes, a zenéről folytatott beszélgetések milyen mély gondolatokat, meglátásokat hívtak elő az interjúalanyokból. Ez minden bizonnyal azért lehet így, mert minden emberben van zene, legyen szó akár a legelemibb gyerekkori emlékekről, tábortüzekről, iskolai kórusban eltöltött évekről. A rendkívül izgalmas, személyes hangulatú bemutató Balázs János zongorajátékával, majd pedig a kötet dedikálásával zárult.
A kisebb megszakításokkal 1977-től műsoron lévő Zeneközelben természetesen a könyv megjelenésétől függetlenül tovább folytatódik, a budapesti Városházán megtartott könyvbemutatóról pedig hangfelvétel is készült, ami meghallgatható lesz majd a Katolikus Rádióban.