Rejtelmes és lebilincselő sorsokkal ismerkedhetünk meg: a norvég építésszel, aki nélkül másként nézne ki főváros, azzal a szírrel, aki rácsapott Ferenc József kezére és magyar honvédtiszt lett, az egyetlen íróval, akit erkölcstelenség miatt ítéltek börtönre, a nővel, akit egy román főpap rabolt el, és a két nemzet közös történelmi hőse is lehetne – nem is beszélve a vak magyar világjáróról. Mindannyian legyőzték életük legádázabb ellenségét: önmaguk restségét, és cselekedtek, amikor kellett. A feledés homályából ihletet adó élettörténetek tárulnak elénk Nyáry Krisztián új könyvéből. A szerző nem is rejti véka alá, hogy a Merész magyaroknak ez a fő célja: merésszé tenni a mostani magyarokat.
Az új könyvét a Rózsavölgyi Szalonban mutatták be, a szerző Veiszer Alindával beszélgetett, Bálint András színész pedig részleteket olvasott fel a műből. Nyárynak elég, ha ránéz egy számára ismeretlen nevű utcatáblára és már felébreszti benne a kíváncsiságot, hogy utánanézzen a mögötte rejlő életnek. Eredetileg 50 történetet gyűjtött össze, amiből végül 30-at válogatott ki – ám ezek az írások korántsem teljes portrék, hanem inkább arról szólnak, hogy miként jutottak el ezek az emberek abba a helyzetbe, ahol dönteniük kellett: azt cselekszik-e, amit jónak, emberségesnek látnak vagy meghátrálnak? A döntéseiket a magyar történelem sorsdöntő pillanataiban hozták meg, és hűek maradtak magyarságukhoz akkor is, amikor környezetük ezt kétségbe vonta. Ezeket az embereket az köti össze, hogy mindnyájan a 19-20 század Magyarországán éltek és egy szilárd, határozott belső értékrend szerint döntöttek sorsfordító helyzetekben, amihez életük árán is tartották magukat. Kiválasztásukkor egyáltalán nem figyelt arra, hogy kinek milyen a világnézete, ezért a baloldali Karig Sárától – aki leleplezte a kékcédulás választási csalást – a konzervatív Soos Gézáig mindenki helyet kapott, akik emberségesen álltak helyt a vészkorszakokban.
A szerző úgy véli, hogy szeretnénk hősök lenni, de nem merünk kockáztatni, nem vagyunk elég bátrak megtenni az első lépést – erről az első, kis lépésről szól ez a könyv –és arra bátorít mindenkit, hogy írják le a környezetükben lappangó hasonló történeteket. Nyáry ezzel akaratlanul is visszanyúl ahhoz a jó pár száz éves műfajhoz, amely a magyar hősök arcképcsarnokán vezette végig az fiatal is idősebb olvasókat egyaránt. Csakhogy ő nem a híres-neves hadvezérek érdemeit mutatja be. Az általa használt merészség fogalmat sem (teljesen) a klasszikus hősiesség vagy vértanúság alakjaival akarja szemléltetni, hanem több csoportra osztotta őket – így olvashatunk a cselekvés hőseiről, mint Márton Erzsébetről a kétszer halálra ítélt forradalmárról, a teljesítmény hőseit Takács Károly a félkezű sportlövő világbajnok szemlélteti, a vállalkozást Richter Gedeon a magyar gyógyszeripar megteremtője, a hit hősei közé tartozik Márton Áron erdélyi püspök, az építők közé Kresz Géza, a jogvédelmet a kisebbségmentő Pásint Ödön, távoli világok hőseit Vámbéry Ármin és a lelkierő hősei közé Teleki Blanka iskolaalapító tartozik.
Miközben olvassuk a történeteket, megrökönyödünk azon, hogy miként maradhattak ilyen nagyszerű emberek a kollektív tudat peremén, vagy azon is túl.