– A halálig kell várni, hogy elmondjuk az addig el nem mondott történeteket?
– Különbség van hazugság és hazugság között, én is nagyon sokszor rajtakapom magam, hogy csúsztatok, kicsit öncsalok, hogy begyógyítsam a sebeimet, vagy hogy tovább tudjak élni, túllépni egy történeten. De vannak olyanfajta hazugságok, amelyek annyira sorsfordítók, meghatározók tudnak lenni, hogy az embernek számolnia kell a következményeivel. Az ember azt gondolhatja, hogy bizonyos hazugságok csak a saját életére nézve döntő jelentőségűek, pedig a körülötte lévő embereknek is nagyon fontos tudniuk azokról a dolgokról. Az Aurora borealis történetében erről van szó: a főszereplő Mária (Törőcsik Mari) életét folyamatosan mérgezte az elhallgatás, és az általam alakított Olgáét is, aki Mária fogadott gyereke volt.
– Mennyire volt nehéz az a finom színészi játék, amelyben egy látszólag tökéletes, maximalista, mégis labilis nő megtalálja önmagát, nagyobb drámákat azonban nem kell megmutatnia?
– Amikor először találkoztam a könyvvel és a történettel, megijedtem, hogy miként lehet eleven alakká formálni Olgát, illetve megtalálni az ő kis drámai pontjait, azokat a kapaszkodókat, amelyeken keresztül kivirágzik előttünk egy nő, bár ő a felkérdezője és szemlélője a történetnek, mert a dráma a múltban zajlik. Olgának nagyon kigondolt, keretek közt tartott élete van, és mindez annak is köszönhető, ahogy felnőtt Máriával: odafigyelésben, szeretetben. De az olyan mély, zsigeri ölelés minden szeretet ellenére mégsem volt meg köztük, mint amikor megadják az égiek, hogy szeresd a saját gyermekedet, aki a testedből lett.
– Közben sorsfilozófiai kérdéseket is feszeget Olga története, vagyis hogy mennyire képes átlépni az ember a saját lehetőségein…
– Ha valaki az eredetét kutatja, az biztonságot ad neki. Olgának épp a mély, tudatalatti biztonság hiányzott annak ellenére, hogy látszólag mindene megvolt. Nagyon erősen törekedett erre a fajta biztonságra, amely kibillentheti ebből a bebiztosítottnak tűnő létből. Talán azért nem bírta sokáig elviselni a férje, Antonio szerelmét, mert a kalandvágyával állandóan kibillentette ebből. Ezzel egy idő után Olga nem tudott mit kezdeni. Amikor az ember életében egy fontos, alapvető mozaikdarab a helyére kerül, az nagy felszabadító hatással van rá. És igenis elő tudja hívni az emberben rejlő játékosságot, nyitottságot, hiszen a játékkedv mindannyiunkban ott lakozik.
– Mészáros Mártával először dolgozott együtt. Hogyan formálták meg közösen a karaktert?
– Az ember mindig átfolyatja magán a történetet, hiszen teremtő energiákkal csak így tudunk részt venni az alkotásban. Márta élettapasztalata, humora, bölcsessége, tudása, lényeglátása és az igazságra való törekvése az élet minden területén lenyűgöző. Megbeszéltük az én hiányérzeteimet, tapasztalataimat és közösen építettük fel a karaktert. Csodálatos közös munka volt.
– Pacskovszky József alkotásával, A tökéletes gyilkossal tért vissza több év szünet után a filmezéshez. Mi volt a szünet oka, és mire készül most?
– Vitézy László kért fel egy tévéfilmszerepre, decemberben kezdjük el forgatni, de remélem, hogy vár még rám több filmszerep. Sok mindenből áll össze az, hogy mennyit forgat egy színész: milyen mozgások vannak a társadalomban, melyek a fontos vagy a divatos történetek, eladható sztorik. Lehet, hogy olyan könyveket vittek filmre, amelyekben nem nekem kellett képviselnem az adott sorsot. Egy filmen, amikor ennyire közelről bele tudsz mászni egy ember képébe, számít, hogy anélkül, hogy az illető megszólalna, mik a benyomásaid róla. Mondom ezt úgy, hogy szerintem egy jó színész mindent el tud játszani. Szóval soktényezős, hogy éppen milyen korszakát éli egy színész, ne felejtsük el, hogy szerencsefüggő is. Sohasem akartam belemenni abba az útvesztőbe, hogy pontos választ kapjak arra, miért hívnak vagy nem hívnak. Hiszen valóban 1990-ben végeztem a főiskolán, és egészen 2005-ig, A nyomozóig (Gigor Attila) folyamatosan forgattam, utána következett egy többéves szünet. Kisebb munkák megtaláltak, de olyan nagyságú, mint a Jadviga párnája vagy a Rokonok, most Mészáros Mártával és az Aurora borealissal érkezett meg hozzám.