Fémrúddal rontott neki Ilja Repin, a leghíresebb XIX. századi orosz festő Rettegett Ivánt ábrázoló festményének egy orosz férfi a moszkvai Tretyakov-képtárban. A Rettegett Iván és fia 1581. november 16-án című alkotást olyan súlyosan megrongálta, hogy a kár mértékét 500 ezer rubelre becsülték a szakértők, de akár tízmillió rubeles (44 millió forintos) kár is érhette a festményt.
Az ámokfutó zárás előtt esett neki a képnek, először betörte a védőüveget, majd három helyen felszakította a vásznat. A múzeum annak örült, hogy a festmény legértékesebb része – a cár és a cárevics arcának és kezeik ábrázolása – nem sérült meg.
Kezdetben azt hitték, hogy egyszerűen túl sokat ivott a voronyezsi férfi, és beszámíthatatlanul viselkedett, de a bíróságon azt állította, hogy a cár a szentek közé tartozik, a festményen méltatlanul ábrázolták, és ez tűrhetetlen, de különben is történelemhamisítás az egész műalkotás.
Ő csak a cár és Oroszország hírnevét akarta megvédeni, hiszen a nyugati turisták rossz véleményt alkothatnak az országról a festmény alapján. A férfi alá az adhatta a lovat, hogy vannak orosz történészek, akik kétségbe vonják, hogy az uralkodó valóban megölte a fiát, ráadásul az utóbbi években több orosz városban is szobrot emeltek a hírhedt cárnak.
Még Vlagyimir Putyin elnök is nyilatkozott tavaly az ügyben, szerinte sem bizonyították még be, hogy a cár lelkén szárad-e fia halála, de az is népszerű vélemény, hogy a cár kegyetlenségét csak azért túlozta el a Nyugat, hogy befeketítse vele Oroszországot.
Bár lehet, hogy csak okoskodik és magyarázkodik a férfi – Vlagyimir Arisztarhov kulturális miniszterhelyettes ugyanis leszögezte, hogy a jelenlegi három évről sokkal többre kellene emelni a hasonló bűncselekmények maximális büntetését, és statuáljanak példát az elkövetővel –, Oroszországban nagyon erős érzelmeket vált ki a cári, vagy úgy általában bármelyik orosz történelmi téma.
Jó példa erre a tavalyi Matilda című film, egy romantikus történelmi dráma Matilda Kseszinszkaja és II. Miklós cár szerelmi kapcsolatáról, amely szintén felkavarta az orosz közéletet. A filmet megpróbálták betiltani, megfenyegették a mozikat, amelyek nem vették le műsorról, és felgyújtották Alekszej Ucsityel, a film rendezője ügyvédjének a kocsiját.
Egy nacionalista mozgalom orosz- és keresztényellenesnek tartotta a filmet, az ortodoxok pedig azt kifogásolták, hogy intim helyzetben ábrázolják a szentté avatott cárt, ami elfogadhatatlan, ráadásul súlyos történelmi tévedésektől hemzseg a mozi.
Az 1885-ös olajfestmény a Tretyakov Galéria legértékesebb műalkotásai közé tartozik, de nem most rongálják meg először, 1913-ban egy férfi háromszor belehasított késével a vászonba. Szerencsére, mivel a művész még életben volt, ő maga javította ki és restaurálta festményét, de a kiállítás kurátora a borzalmas kudarcot nem tudta feldolgozni, és öngyilkos lett. 1927 óta ezt a képet is üveg védi, ám a mostani esetből kiderült, hogy sokszor ez sem állítja meg a rongálókat.
Mindazonáltal a mostani műtárgyrongálás nem elszigetelt eset. A vandalizmus kifejezést 1794-ben használta először Henri Grégorie blois-i püspök, ezzel a terminussal írta le a francia forradalom időszakában elkövetett sok műtárgypusztítást.
De nemcsak a műtárgyrongálásnak van története, hanem a különféle ágazatainak is, aszerint, hogy kik és mivel követték el a kárt. Az egyik leghíresebb ilyen rongálást egy Ausztráliába emigrált, Tóth László nevű geológus követte el, aki 1972-ben Jézusnak nyilvánította ki magát, elutazott a pápához, majd megrongálta Michelangelo Pietá szobrát a Szent Péter-bazilikában: könyökétől letörte a karját, kicsorbította az orrát és leverte a szemöldökét.
Persze hozzá képest a német Hans-Joachim Bohlmann igazi ,,sorozatvandál” volt, aki 1977 és 2006 között több mint ötven festményt rongált meg, és ezzel több mint 138 millió eurós kárt okozott a német államnak. Többek közt Dürer, Rubens és Rembrandt képeit locsolta le kénsavval.
A Mona Lisának 1956-ban savval öntötték le az alsó részét, de kővel, téglával is megdobálták, sőt egy japán kiállításon vörös festékkel is leöntötték. Igaz, ekkor már golyóálló üveg védte a festményt, és a Mona Lisa mind a mai napig a legjobban védett műtárgyak közé tartozik.
A megrongált festményt restaurálják majd, és különleges páncélüveggel veszik körül, a helyreállítás költségeit az orosz Sber Bank vállalta el. Ilja Repin műalkotásának pontos értékét pedig nehéz pontosan megállapítani, hiszen sohasem volt eladó – a hozzávetőleges értékét viszont meg lehet becsülni az alapján, hogy a legnagyobb összeg, amelyet egy Repin-képért eddig fizettek, 7,5 millió dollár volt.
Dmitrij Butkevics orosz szakértő szerint azonban a Rettegett Ivánt és utódját ábrázoló alkotás egyedülálló, és eszmei értéke a Mona Lisáéval vetekedhet.