– Milyennek látja Mária alakját, aki kissé behatárolt módon közeledik a környezetéhez?
– Mária nőiessége és szexualitása még be van zárva, nem indult el ezen az úton, tulajdonképpen gyermeki szinten maradt. Ezért is megy vissza a gyermekkori pszichológusához, akit Jordán Tamás alakít. Szerintem az ilyen típushoz egy ugyanilyen zárt lélek kezd el vonzódni, mert meglátja benne a magányt. Endre (Morcsányi Géza) hasonlóképp befelé fordul, bár egész más okokból. Ő már úgy érzi, hogy eleget csalódott, fél a kudarcoktól, lezárta a nőkhöz való közeledést. Szerintem Máriá-ban megérzi, hogy nem volt még köze komolyabban férfihoz, és ettől kezd ő maga is megnyílni.
– Hogyan építették fel ezt a furcsa, szinte földönkívülinek ható nőszemélyt?
– Nem olyan módszerrel jártunk el, mint a színházban, amikor is felfejtjük a szerep múltját, igazságát, hanem a jelenben az adott helyzetekben való viselkedését és létezését vizsgáltuk. A lényeg az volt, hogy mind én, mind a rendező, Enyedi Ildikó kellőképpen ismerjük meg Mária személyiségét. Kidolgoztuk a járását, a gesztusait, hogy hogyan létezik az életterében.
– Mondják, hogy egy színész számára jutalomjáték, ha a normálistól eltérő, jelen esetben autisztikus jegyeket mutató alakot formálhat meg.
– Nagyon boldog voltam, amikor Ildikó felvetette, hogy megnézne engem Máriára is, mert elsőként a
pszichológusnő szerepét szánta nekem. Nagyon nagy kihívás ez a szerep, ezzel valami tőlem nagyon távol állót próbálhattam ki.
– Morcsányi Géza civilként kapta meg a szerepet. Hogyan élte meg a közös munkát vele, egyáltalán mit gondol az amatőrökkel való forgatásról?
– Géza a forgatás alatt érdeklődő, izgatott és végtelenül alázatos volt. Ildikónak nagyon erős víziója volt azzal kapcsolatban, hogy ezt a szerepet Morcsányi Gézának kell eljátszania. Hitt ebben a megérzésében, kitartott mellette, és most már láthatjuk, hogy ez nagyon jó döntés volt. Mária viszont egy autisztikus jegyekkel rendelkező, zárt, de nagyon bonyolult személy, akiről Ildikó azt mondta, hogy eddig ez a legnehezebben megírt karaktere. Ezért Máriát nem játszhatta volna el egy amatőr. Ugyanakkor fontosnak tartom azt is, hogy a színésznek jár az, hogy teszteljék szerepekben, hiszen ez a szakmája. Nem lehet mindig arra hivatkozni – amit mostanság mondanak a rendezők –, hogy annyi a manír a színházi színészekben, hogy jobb egy amatőrrel forgatni. Én ezzel nem értek egyet. Úgy gondolom, hogy ki kell választani a megfelelő embert és jól instruálni.
– A Berlinale forgatagában, az ott töltött idő alatt melyek voltak a meghatározó élményei?
– Nagyon izgalmas volt, hogy egyáltalán nem ismernek, csak az alakítást nézik, és bármiféle többlettudás nélkül tetszik nekik az, amit csinálok. Elég jó érzés volt az érdeklődés, amely ez idő alatt körülvett. Kisebb moziban is voltunk közönségtalálkozón, mindössze száz fő előtt, ahol szintén rengetegen kérdeztek bennünket, foglalkoztak velünk. A premiert 1600 emberrel néztük meg, meghajolni ennyi ember előtt katartikus élmény volt. Ez újból megerősített bennem egy régi vágyat: a szlovák és a cseh filmekben való megmutatkozásét. Felvidéki vagyok, így a nyelvtudásom is predesztinál erre. Szeretnék hamarosan kinti castingügynökségeknél regisztrálni.
– Miért itt végezte el az egyetemet?
– Mindig is Budapestre szerettem volna jönni, az anyanyelvem magyar, fontos volt, hogy felvegyenek az itteni főiskolára. A szüleim jobban örültek volna, ha ottmaradok, ezért a pozsonyi színiakadémiára is elmentem, de a harmadrostát félvállról vettem azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ne sikerüljön felvételt nyernem, és idejöhessek a budapesti másodfordulóra, ahová előzőleg továbbjutottam. A harmadikon azonban elsőre itt sem mentem át, ekkor Jordán Tamás elhívott a Nemzeti Színház stúdiójába egy évre, és a következő évben bekerültem Máté Gábor osztályába.
– Valahol úgy fogalmazott, hogy Máté Gábor mellett Gothár Péter rendezése inspirálja a legjobban. Miért?
– Már a főiskola előtt a zalaszent-gróti színésztáborban nagyon tetszett, ahogy Gábor vezeti a színészeket, és nagyon örülök neki, hogy a Katona József Színházba kerültem. Az iránnyal, amelyet színházigazgatóként képvisel, egyetértek és azonosulni tudok. Gothár Péternek egyrészről a nagyon egyedi képi világa ragad magával, csodálatos víziók vannak a fejében, és ezekkel instruál bennünket. A főiskolán, amikor Martin McDonagh Kriplijét játszottuk az ő rendezésében, Pálos Hannával a két öregasszonyt alakítottuk, rögtön megértettem, mit szeretne látni. Később a Katonában ideadta nekem Jancsó Piroska, az első magyar sorozatgyilkos szerepét, amely szintén egy nagyon érdekes és kreatív munkafolyamat volt. Gothár folyton a lelkedet szeretné látni, nem lehet nála kamuzni vagy megúszni dolgokat. Ez egy szenvedélyes próbafolyamat volt, de végül sikerült eljutnunk oda, amit elképzelt.
– Van lehetősége egyéb színpadokon kipróbálnia magát?
– Mindenki kap lehetőséget arra, hogy máshol is megmutatkozhasson, Máté Gábor próbál úgy lavírozni, hogy azért mindenkit legalább egyszer kiengedhessen. Engem is érdekelnek a kihívások, hogy idegen közegben helyt tudok-e állni.