A képes-verses album meg is jelent, és igen jól fogadták. Megragadt emlékezetemben egy vers arról, hogy mit fest Uzonyi Ferenc. Az egyik sor így hangzik: „Nem az eget, hanem a reményt.” És úgy tűnik, nem voltak hiábavalók a reményei: 2016-ban beadta a párizsi Szalonra az Elemek átalakulása című képét, és 2017 februárjában megnyerte a zsűri különdíját. Mostani találkozásunkkor arról faggattam, miért éppen azt a képet adta be, és mennyi ideig tartott, mit is foglalt magába ez a folyamat.
– 2016 nyarán kellett három festmény fotóját beküldeni, és ez ment át egy többlépcsős zsűrizésen. Mindenkitől csak egy festmény szerepelhet, így is közel háromezer művész állít ki az Art Capitalon. 2016 novemberében felújították a Grand Palais-t, ezért következő év februárjára csúszott a Szalon megnyitója, és az idén is februárban volt – meséli Uzonyi, aki Párizsba utazása előtt így nyilatkozott a Dehir.hu-nak: „A múlt év teljesen varázslatos volt.”
Azóta sikert sikerre halmozott, ugyanis beválasztották képét a párizsi Szalonba, különdíjat nyert, és annak átvételekor tájékoztatták arról, hogy az idei díszvendég Magyarország lesz. De önálló kiállítása is volt egy párizsi galériában. Mondhatni, egyik öröm a másik után érte.
– Igen, egyik öröm a másikat követte, de a legnagyobb megtiszteltetés mégiscsak az volt, hogy meghívták hazánkat, és azt hiszem, egy kicsit nekem is szerepem volt ebben. Az, hogy zászlón lobog a „Hongrois” név, olyan, mint egy verseny díjátadója, amikor a sok erőfeszítés után láthatjuk a munkánk gyümölcsét – ecsetelte a művész.
Uzonyi Ferenc az elmúlt év teljesítményéért az idén az év művésze lett Debrecenben. Olyan közkedvelt személyeket utasított maga mögé, mint Varga Klári színművésznő vagy az országszerte elismert ékszertervező, Faludi Gabriella, illetve a sikeres Vojtina Bábszínházat és a Kodály Filharmóniát is „lekörözte”. A szerénységéről, csendes természetéről közismert művészt már maga a jelölés is meglepte, a győzelemre egyáltalán nem számított.
– Látni, érezni, hogy mások is értékelik azt, amit csinálok, jó érzéssel tölt el. Egy festő magányosan áll a festőállvány előtt, és útjára bocsátja a nagyvilágba alkotását. Az ilyen megerősítésekre szüksége van, hogy erőt merítsen a további munkához – hangsúlyozta Uzonyi Ferenc.
A 2018-as párizsi Szalon díszvendégeként tizenhárom magyar művész állított ki. A festő Párizsban élő művészettörténész lánya, Uzonyi Noémi nagy szerepet játszott a szervezésben. Ilyen rangos kiállítások esetében mindenkit nagyon érdekel, hogy milyen alapon választották ki a részt vevő művészeket és műveket, mekkora munka volt a szervezés, és mit is foglalt magába tulajdonképpen. És miért éppen tizenhárom?
Uzonyi Ferenc nem titkolja, hogy a kezdeti öröm után sok megpróbáltatás érte őket. A kiállítás francia kurátora, Guy Geymann szobrászművész, aki az egész kiállítás katalizátora volt, a nyár végén váratlanul elhunyt. Mindenkit megrázott a veszteség, és a temetés után még felocsúdni sem volt idejük, a Szalon elkérte a magyar résztvevők alkotásainak reprodukcióit, ugyanis a következő héten nyomdába került a Szalon 260 oldalas katalógusának anyaga.
– Ekkor bízták meg lányomat a kurátori feladatok ellátásával, és két nap alatt kellett a magyar művészek csoportját összeállítani. Dönteni volt a legnehezebb, hogy kit válasszunk ki, kiket ne bántsunk meg. A nagyobb galériák vezetőitől kértünk tanácsot, és én hívtam fel a művészeket, akik kivétel nélkül igent mondtak. Egyedül Fehér László kért gondolkodási időt, mert épp akkor nyílt kiállítása Pekingben. Végül ideadta egyik kedvenc festményét, a Hajléktalan vacsoráját – avat be a részletekbe Uzonyi Ferenc.
Kiderül az is, hogy a tizenhármas szám tizenegy festményből, egy fotóból és Vanyúr István szobrából adódott össze. Lehetett volna több szobor is, de már későn érkeztek meg az alkotások.
– Így is erős anyaggal szerepeltünk Párizsban, a Szalon elnöke külön sajtótájékoztatót tartott a magyar pavilon előtt. Nagyon sokan látogatták a standunkat, az első nap több mint tizenkétezer látogatója volt az Art Capitalnak – részletezi a művész.
A magát amúgy babonásnak tartó és éppen ezért terveiről nem szívesen nyilatkozó Uzonyi Ferenc 2016-ban mégis elárulta őket, és lám, meg is valósultak. Éppen ezért újra megkérdeztük, mit tartogat a tarsolyában: – Terveim vannak. Nagyon sok festésre váró kép kavarog bennem, csak legyen időm. A legfontosabb létrehozni az alkotást, ahhoz pedig csend és nyugalom kell. Bevallom, az, hogy folyamatosan tartanom kell a kapcsolatot a többi művésszel, a művészeti akadémiával, a Műcsarnokkal, a Modemmel, kicsit elvette az időt a festéstől. De látva a két kiállítás sikerét, azt gondolom, megérte.