Fekete Péter kulturális államtitkár köszöntőjében kifejtette: a bábművészet különös csoda, egyszerre eltúlzott, de túlzásaiban a valóságosnál is valóságosabb. Ismert irodalmi művek bábszínpadra alkalmazása mindig új dimenzióba helyezi a szöveget, hiszen a bábok nemcsak megelevenednek és eljátsszák a történetet, hanem összekapcsolódva vele belénk égnek, feledhetetlenné válnak.
A tárlat rutinosan kihasználja a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) zegzugos, folyosós, kisebb méretű termekből adódó jellemzőit, amit azt időszaki anyagoknál már megszokhattunk, bárki elbíbelődhet vele egy órát, aki a bábszínházat szereti. Mert nemcsak pár hajdani (meg mai), szép bábelőadás szép rekvizitumában gyönyörködhetünk, hanem kézbe vehetünk pálcás bábot, kipróbálhatjuk a mechanikus szemmozgatást, vizsgálhatjuk a rúdbábot, bemehetünk a paraván mögé, hogy kesztyűs- avagy zsákbábokkal játsszunk el egy jelenetet, vagy elmerülhetünk az árnyjáték lírai világában.
Hatalmas öröm látni Lellei Pál bábkészítő mester gyakorlóbábjait – a Budapest Bábszínház nyugalmazott műhelyvezetője a bábkészítés mellett bábszínészeket oktatott a Színművészeti Egyetemen, tervezőket a Képzőművészeti Egyetemen, és 2014-ben jelent meg hiánypótló könyve, a Bábkészítés az Európai Szabadúszó Művészek Egyesülete gondozásában. A megnyitón sok jeles személyiség összegyűlt a bábos szakmából, szerencsére sok fiatal is – így reménykedhetünk, hogy Lellei Pál és a hozzá hasonló mesterek tudása, hivatás- és színházszeretete, hite mindig velünk marad.
Az Arany-produkciók gyönyörűen, nagy tárlókban prezentált, látványos bábok. A Korngut Salamon (1853–1931) ötlete alapján színre vitt A fülemüle című marionettjáték szövegkönyvét id. Kemény Henrik írta, majd ifj. Kemény Henrik is játszott benne, igazi családi produkció volt. A kísérőszöveg érdekes történeti adalékra hívja föl a figyelmet: Pál ruhája különbözik a többiek stilizált népviseletétől, ő bizony a Rákosi-korszakban kapta a falanszterszínbe illő munkásoverállt.
Vagy itt vannak a Jóka ördöge című előadás szuggesztív figurái Matyi Ágota tervezésében: a kísérőszöveg itt a szemekbe applikált piros lámpákra hívja föl a figyelmet, amik fölgyúlnak, mihelyst a királylányokat megszállja az ördög.
Kézbe vehetünk pálcás bábot, és kipróbálhatjuk a mechanikus szemmozgatást is
Fotó: Bach Máté
A tárlaton rengeteg videó, hangfelvétel és a kicsiknek is érthetően, olvasmányosan megfogalmazott ismertető, játékos feladat van. Büky Béla (1899–1983) bábos feldolgozását A walesi bárdok balladáról például egy hatalmas érintőképernyőn rekonstruálták, ahol mi irányíthatjuk a digitális árnyjátékot. De kedves a tárlat „védnöke”, az Arany János-báb is, akinek egy zsineghúzással kackiássá varázsolhatjuk szomorúan csüngő bajuszát.
Mégis a tárlat elején, kicsit eldugva áll kedvencem, egy apró szoba, üveg mögött: ifj. Kemény Henrik bábműhelye. Benne pedig nagy, öreg, időette satupad meg a bábkészítés fanyelű, még szintén kézzel készített szerszámai vannak, továbbá bábfejek, végtagok, alkatrészek, forgács, fűrészpor mindenhol. A teremtés kuckója. Boldogságom csak az tudná fokozni, ha az egész kiállítótér Kemény Henrik műhelye volna, és térdig gázolhatnánk a forgácsban. Meg ha a PIM megnyitói rövidebbek lennének, hogy több idő jusson az első szemlélődésre.
Prőhle Gergely, a PIM igazgatója beszédében hangsúlyozta: a kiállítás igazolja, hogy jó lépés volt a PIM és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet összevonása, hiszen irodalomtörténet és színháztörténet kéz a kézben járnak. Ezt a mostani kulturális pezsgésben bárki könnyen megtapasztalhatja, főleg, hogy a tavaly nagy sikerrel zárult Arany János-emlékév a jelek szerint nem akar véget érni (ez a kiállítás is az emlékév emlékbizottsága támogatásával valósult meg). A kiállítás kurátorai Lovas Lilla és Simándi Katalin, látványtervezője pedig Mihalkov György.
A tárlatot 2019. január 13-ig lehet megtekinteni.
