A Nagymező utcában látogatható két kiállítás, az Elliott Erwitt: Retrospektív és az Elliott Erwitt Magyarországon című szeptember 10-ig várja az érdeklődőket. És hát mit kap, aki veszi a fáradságot, és a hőség ellenére ellátogat a Capa Központba és a Mai Manó Házba? Olyan élményt, amit jó ideig nem felejt majd el.
Mások élményeit, fotókban elbeszélve. A Capa Központban megtekinthető az ötvenes, hatvanas és hetvenes évekből származó, tematikusan felosztott százharminc fotó huszonnégy országban lencsevégre kapott világból kínál megragadó és vitathatatlanul sokszínű ízelítőt. Rég nem mutattak be Budapesten ilyen sokszínű, zömében fekete-fehér gyűjteményt. Mondják, hogy Erwitt a fotográfia Woody Allenje, ezt az állítást egészíthetnénk ki azzal, hogy nem kevésbé a fényképészet Ingmar Bergmanja is. Képein megjelenő határtalan emberszeretete, mélységeket magában foglaló érzékenysége, az arc kitűnő ismerete a nagy svéd mesterhez teszi hasonlóvá.
Az 1928-ban Párizsban született, majd az Egyesült Államokba került művész pályáját kihívások és sikerek teszik változatossá. Karrierje beindulásához nagymértékben hozzájárult, hogy 1953-ban Robert Capa ajánlására a nagy nevű Magnum fotóügynökséghez szerződött. Hosszúra nyúlt munkássága alatt a világ vezető lapjainál dolgozhatott, a Life, a Holiday, a Lokk magazinoknak készített képanyagokat.
A történelem és a művészeti élet meghatározó szereplői, olyanok például, mint Che Guevara, Humphrey Bogart, Alfred Hitchcock ugyanúgy megjelennek a képein, mint a hétköznapi élet figurái, kávéházban üldögélők, utcákon járkálók, gyerekek vagy a mindig nagy kedvvel és odaadással megörökített kutyák.
Erwitt mindenben jó érzékkel fedezi fel a szürke mindennapiság és a színekkel nehezen visszaadható varázslat közt feszülő határt, észreveszi és könnyűszerrel lép át rajta, nyugodtan mondhatjuk, olyan közel áll hozzá a költészet, mint a Metropolitan Múzeumban készített képén kihúzott testtartással látható kislány a szobrokhoz.
Ki ne ismerné a fejéhez pisztolyt tartó, mosolygó fiú képét vagy a visszapillantó tükörben nevető szerelmespárt, de talán kevesek számára köztudott az a megrázó képe, amelyen Robert Capa édesanyja látható a munka közben életét vesztett fotóriporter sírjánál. Humoros, szarkasztikus, mindenre és mindenkire tisztelettel tekintő fotós – így jellemezhető a legjobban Elliott Erwitt.
A Mai Manó Házban kiállított, itthon még sohasem látott fotók prózai története, hogy Erwitt a hatvanas években a Time Magazin megbízásából Magyarországra jött, és mintegy szabad kezet kapott. Ő pedig élt is az alkalommal, és bámulatos fotókat készített.
„Amikor egy fotó jó, az nagyon érdekes tud lenni, amikor egy fotó nagyon jó, az már irracionális és mágikus is egyben. Utóbbi már nem a fotográfus tudatos akarata vagy szándéka szerint történik” – állítja Elliott Erwitt.