Ha lehetséges volna egyetlen étellel jellemezni egy ország gasztronómiai és kulturális örökségét, Dél-Koreát minden bizonnyal a kimcsi (kimchi) jelölné az elképzelt világtérképen: ez ugyanis a kelet-ázsiai ország legismertebb étele, az étkezések elengedhetetlen elő-, utó- és kísérőfogása, amelynek elkészítési módja napjainkra egyenesen filozófiává érett. A több mint háromszáz variációban létező, vagyis inkább gyűjtőfogalomként értendő kimcsiből a dél-koreaiak napi átlagban 50-200 grammnyit fogyasztanak el, a nemzeti étel tehát nem csupán az autentikus ízekre vágyó turisták asztalára kerül.
A koreai konyha alapfogásának népszerűsége azonban nem áll meg az ázsiai ország határainál: a világ legnépszerűbb – és legegészségesebb – ételei között számon tartott, a gasztrotörténeti kutatások szerint 2600–3000 éves múltú kimcsit az UNESCO is felvette a szellemi kulturális örökségek listájára, és világszerte az egyik legnépszerűbb távol-keleti fogássá vált. Ahogyan tehát a K-pop néven ismert, az amerikai befolyás hatására kialakuló koreai popzene tarolt a világ zenei ranglistáin, úgy hódította meg a kimcsi a nyugati konyhákat.
De mitől is olyan különleges ez a kínai kelből, retekből, zöldhagymából, őrölt chilipaprikából és sok más egyéb összetevőből álló erjesztett savanyúság? Erre a kérdésre adja meg a választ a Koreai Kulturális Központ legújabb, ingyenesen látogatható kiállítása, amely a magyar közönséget egy távol-keleti utazásra invitálva azt hivatott bemutatni, miként alakult ki a kimcsi köré épült koreai konyha.
A szinte vallási áhítattal gondozott kimcsikultúra természetesen nem független a Koreai-félsziget éghajlatából adódó szükségszerű megoldásoktól: az ország mezőgazdaságát meghatározza a jól elkülönülő négy évszak és a többi távol-keleti országhoz hasonlóan a rizstermesztés hagyománya. Az élelemforrásban szűkös téli és tavaszi hónapok a húsok, zöldségek tartósítására ösztönözték a félsziget lakóit, és ennek köszönhetően magas szintre fejlődtek a régiónként kisebb-nagyobb mértékben különböző fermentálási eljárások.
A fermentált ételek titka pedig a megfelelő tárolás, amihez a világon egyedülálló onggi agyagedényeket használják. Az edények anyagában égetés közben parányi lyukak alakulnak ki, ezeken a réseken keresztül áramlik a levegő: ezért hívják lélegző edényeknek, amelyben az ételek sokáig nem romlanak meg. A Koreai Kulturális Központban október 31-ig látogatható időszakos kiállításon az érdeklődők megismerkedhetnek az Ulsan Oigosan manufaktúra kézműves termékeivel is, valamint lehetőség nyílik megtanulni, hogyan kell szójababpasztát és egyéb fermentált alapanyagokat készíteni, amelyek nélkül a legtöbb koreai fogás elképzelhetetlen lenne.
Csö Kjó Szik, Dél-Korea budapesti nagykövete a rendezvény megnyitóján hangsúlyozta, a világszerte népszerűvé váló koreai ételek titka elsősorban az onggi agyagedényekben rejlik, tehát ha valaki mélyebben el akar merülni a távol-keleti ország gasztronómiájában, akkor a kerámiák megismerése kulcsfontosságú. Ezt hivatott elősegíteni a mostani kiállítás, amely remélhetőleg közelebb hozza a magyar közösséget a koreai kultúrához, és ezzel elősegíti a kölcsönös megértést
– tette hozzá a diplomata.