Július 27-én, szerdán hozták nyilvánosságra az idén Man Booker Prize-ra esélyes regények úgynevezett longlistjét, azaz azt a tizenhárom szerzőt és könyvcímet, amelyek közül október 25-én kikerül a győztes. Az 1969 óta átadott díjat bármilyen nemzetiségű író megpályázhatja, aki művét angol nyelven írta, és kiadták az Egyesült Királyságban – jelen esetben 2015. ok-tóber 1. és 2016. szep-
tember 30. között.
Az öttagú zsűri elnöke, Amanda Foreman történész és publicista a kihirdetés után úgy nyilatkozott, hogy egy nagyon izgalmas év van mögöttük, a benevezett művek – egészen pontosan 155 – színvonala nagyon magas volt, mindegyik sorsáról szenvedélyes vita alakult ki a zsűri tagjai között. A pályázók között voltak történelmi és kortárs problémákat boncolgató regények, faji kérdéseket bemutató és szegregációról szóló művek, szatirikus, polemikus vagy érzékeny hangvételűek egyaránt, ismerős nevek és új felfedezések is. A döntés így nehéz volt, de véleménye szerint a kiválasztott művek mindegyike friss, energikus és fontos.
Az ötvenezer angol fonttal járó díjra esélyesek: Paul Beatty (Egyesült Államok): The Sellout; J. M. Coetzee (Dél-afrikai Köztársaság–Ausztrália): The Schooldays of Jesus; A. L. Kennedy (Egyesült Királyság): Serious Sweet; Deborah Levy (Egyesült Királyság): Hot Milk; Graeme Macrae Burnet (Egyesült Királyság): His Bloody Project; Ian McGuire (Egyesült Királyság): The North Water; David Means (Egyesült Államok): Hystopia; Wyl Menmuir (Egyesült Királyság): The Many; Ottessa Moshfegh (Egyesült Államok): Eileen; Virginia Reeves (Egyesült Államok): Work Like Any Other; Elizabeth Strout (Egyesült Államok): My Name Is Lucy Barton; David Szalay (Kanada–Egyesült Királyság): All That Man Is; Madeleine Thien (Kanada) Do Not Say We Have Nothing.
A lista egyik érdekessége, hogy több olyan alkotó is szerepel rajta, aki korábban már közel került a díjhoz. Az angol A. L. Kennedy 1996-ban zsűritag volt, Serious Sweet című regényének középpontjában az 59 éves, elvált, kormánytitkokat nyilvánosságra csöpögtető Jon Sigurdsson és a 45 éves, bizonytalanul józan gondolkodású Meg Williams áll, rajtuk keresztül ismerjük meg napjaink Londonját és annak a nehézségét, hogy miként lehet morálisan helyes döntéseket hozni egy, a morálról végképp lemondott világban.
A drámaíróként és költőként is ismert, dél-afrikai születésű Deborah Levy 2012-ben már eljutott Swimming Home című regényével a Man Booker Prize shortlistjéig, ám akkor Hilary Mantel – az első nő, aki kétszer nyerte el a díjat – Bring Up the Bodies című műve elhozta előle a rangos elismerést. A Hamish Hamiltonnál megjelent Hot Milk című regénye egy mitikus elemeket tartalmazó mese anyák és lányaik kapcsolatáról.
És persze ott van J. M. Coetzee irodalmi Nobel-díjas (2003), Ausztráliában élő dél-afrikai regényíró, irodalomtörténész, kritikus, nyelvész, fordító és esszéista. Coetzee eddig kétszer nyerte el a Man Bookert, 1983-ban a Michael K. élete és kora című regényével, amely egy polgárháború értelmetlen borzalmait mutatja be (magyarul Ross Károly fordításában olvasható), majd 1999-ben az apartheid utáni Dél-Afrikában játszódó, egy romantikus költészetet kutató középkorú férfi életének válságba kerüléséről szóló Szégyen című könyvéért (magyarra George Gábor fordította). Idén a The Schooldays of Jesus című regénye esélyes a díjra, ami a 2013-ban megjelent The Childhood of Jesus folytatása, az ott megismert három gyerek – David, Simón és Inés – további kalandjait és világra eszmélését meséli el.
A lista másik érdekessége – számunkra főleg –, hogy az esélyesek között ezúttal van egy magyar származású író is: David Szalay (képünkön). Édesapja 1968-ban emigrált Kanadába, ő már ott látta meg a napvilágot 1974-ben, ahonnan később családjával együtt az Egyesült Királyságba költözött, és azóta is ott él. Szalayt korábban nemzedéke egyik legtehetségesebb írójaként mutatta be a brit The Guardian és az amrikai The New Yorker is. Eddig egy regénye jelent meg magyarul, Az ártatlanság, Sári Júlia remek fordításában (Typotex, 2014), amit az ünnepi könyvhéten jelen sorok szerzője mutatott be. Az ártatlanság a szovjet rendszer legvadabb éveiben játszódik, és két főszereplője, egy emlékezetét vesztett zongorista és egy eminens pártkatona személyén és sorsán keresztül mutatja be – történelmi és pszichológiai hitelességgel, de a külső szemlélő életkori és így talán történelmi távolságtartásával – a sztálinista kommunista működését, mechanizmusait: „A kommunizmus nem erőszakos. A kommunizmus emberséges. Kimondani, hogy a kommunizmus emberséges, olyan, mint kimondani a nyilvánvalót, a magától értetődőt. Mindazonáltal ahhoz, hogy a kommunizmus emberséges tudjon lenni, először is fel kell számolni azokat az elemeket, amelyek alapvetően ellentétesek vele, és mivel ezek az elemek természetesen harcolni fognak a fennmaradásért és társadalmi berendezkedésük fenntartásáért – hogy is ne tennék? –, az erőszak alkalmazása elkerülhetetlen.”
David Szalaynak az idén áprilisban a Jonathan Cape-nél megjelent All That Man Is című regénye kilenc férfi párhuzamos története: mindegyikük különböző élethelyzetben van, a közös pont bennük, hogy otthonuktól távol élnek, elég sok belső és külső küzdelem közepette, hogy végül választ találjanak arra a nagy kérdésre, mit jelent élni itt és most, férfiként a XXI. században.
(Egyelőre nincsenek információink arról, hogy a közeljövőben bármelyik könyv megjelenne nálunk – J. M. Coet- zee persze kivétel, a Jézus gyermekkorának magyar kiadása is hamar követte az eredeti megjelenést –, ahogy a tavalyi Man Booker-díjas jamaicai Marlon James A Brief History of Seven Killings magyar kiadásáról sem.)