Robert Capa öt háborúból tudósító fotográfiáiból nyílt kiállítás Ljubljanában, a Cankarjev Domban. A Magnummal együttműködésben létrehozott, retrospektív tárlathoz a Ljubljanai Magyar Intézet különleges kezdeményezéssel csatlakozott: Magyar fotográfusok háborús képei 100 éve és ma címmel nyitottak kiállítást az épület kiállítótermében.
A tárlat kurátora, Virágvölgyi István elmondta, hogy a válogatás során a benne felmerülő egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy a technikai fejlődés hogyan hatott a tartalomra, az miként változott az elmúlt száz évben. A riporterek ugyanis sokkal könnyebben mozognak, észrevétlenül eljuthatnak a legeldugottabb, legveszélyesebb helyekig, a fotózáshoz szükséges eszközeiket ugyanis könnyen magukkal tudják vinni bárhova, nem kell többé favázas gépeket és súlyos üvegnegatívokat cipelniük. Ennek következtében valószínűleg egyre ritkábban születnek beállított, megkonstruált képek, hiszen a haditudósító az események nagyon közeli szemlélője lett, és munkája során nem jelent akkora akadályt a túl erős vagy gyenge fény sem. Mint mondta, a fotókat négy csoportba szervezték: az első az utazás, a második a tábori hétköznapok, a harmadik a háború, a negyedik pedig a veszteség témakörét járja körül. A kurátor úgy véli, a kiállítás anyaga alapján az is megállapítható, hogy az elmúlt évtizedek során nem csökkent az érdeklődés a fegyveres konfliktusok iránt, hiszen ezekben a kiélezett helyzetekben könnyen megismerhetünk igazán mély, emberi történeteket.
Az I. világháború történéseinek bemutatásához Virágvölgyi István a Fortepan digitális fotóalbum képeiből válogatott, napjaink háborús konfliktusait pedig Dévényi Veronika afganisztáni, Sopronyi Gyula líbiai, Bielik István szíriai és Csudai Sándor ukrajnai tudósítók munkáin keresztül ismerhetik meg az érdeklődők. A különböző korok háborús fotográfiáinak vizsgálatakor egyértelműen megállapítható, mennyit változott az elmúlt száz évben a fotográfiához való hozzáállás és a képek funkciója. Az I. világháború idején a fotó még az újdonság erejével hatott, ennek megfelelően a képeken mindenki pózolt. Virágvölgyi István ennek kapcsán kiemelt egy képet, amelyen pihenő katonák és nők láthatók. „Ha megnézzük ezt a fotót, a kompozíciót tekintve majdnem olyan, mint egy festmény” – hívta fel a figyelmünket a kurátor.
Az utóbbi évtizedekben inkább a háborús fotók cselekményessége, hírértéke vagy a jó érzékkel megragadott pillanatok által kiváltott hatás került a középpontba. Nagyon emlékezetesek például Csudai Sándor ukrajnai képei, különösen a zongorázó kommandósról készült fotó, akit körülállnak és okostelefonokkal fényképeznek az emberek. Kiemelkedő még Dévényi Veronika fotója, amelyet az Afganisztánban állomásozó katonák között készített: a felvételen egy terepszínű ruhába öltözött katona borotválja egy lehajtott fejű, félmeztelen felsőtestű társa fejét – a rendkívül jelentőségteljes pillanat erőteljes hármas kompozíció-jának köszönhetően a beavatás szertartásosságát idézi meg.
A tárlatot mindenképp érdemes a Cankarjev Domban nyílt Capa-kiállítással együtt megnézni, ahol ritkán látott mennyiségű, 97 fekete-fehér fotó látható öt háborúból, ahonnan a világhírű magyar fotóriporter tudósított. Capa összesen 70 000 negatívot tartalmazó széles körű munkássága nyomán betekintést nyerhetünk a XX. század felkavaró történelmébe. A tárlaton emellett számos érdekes portrét is meg lehet nézni olyan művésztársakról, mint például William Faulkner, Henri Matisse, Ernest Hemingway vagy Pablo Picasso.
A Capa-tárlat augusztus 27-ig, a Magyar Intézetben nyílt Magyar fotográfusok háborús képei 100 éve és ma című kiállítás pedig június 2-ig tekinthető meg Ljubljanában.