A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum időszaki kiállítása nemes és nehéz feladatot teljesít, amikor Magyar Elek életútjának bemutatására vállalkozik. Nyilván a kiállítás rendezője, Saly Noémi gasztro- és helytörténészi elhivatottsága is nélkülözhetetlen a tárlat létezéséhez, hiszen olyan személyiséget kell bemutatni, akit hatásában mindenki ismer, neve mégis ismeretlen legtöbbünknek. Hisz alapvetően nem korának sztárséfjéről, még csak nem is egy – mai értelemben vett – gasztronómiai szakemberről van szó, „csupán” egy félelmetesen jó tollú, a konyhát – és a hasát – szerető újságíróról.
Magyar Elek ott volt a legnagyobbakkal: szerepel a Nyugat meghatározó nemzedékének egyik csoportképén, Móricz Zsigmonddal, Schöpflin Aladárral, József Attilával; tessék megnézni a tárlaton azt a jól megtermett, kedélyes félmosolyú, huncut szemű figurát Schöpflin és Kárpáti Aurél között! Gazdag, fényben és árnyékban is bővelkedő élete volt: két asszonyt temetett, de egy ország figyelt a szavára, és szakácskönyve, vagyis receptjeinek különböző változatokban összeszerkesztett gyűjteménye azóta is a legtöbb példányban eladott magyar könyv a műfajban.
„1932-ben az Athenaeum kiadta Az ínyesmester szakácskönyvét 2200 recepttel, majd 1935-ben Az ínyesmester 1000 új receptjét. Magyar Elek menye és kisebbik fia később külön kötetet szerkesztett a tartósításról szóló írásokból, ez lett Az ínyesmester éléskamrája (1974 és 1978). A könyv – itt-ott kihagyásokkal – a szocializmus éveiben is siker maradt, négy nyelvre is lefordították. […] Kalózkiadásai jelentek meg Buenos Airesban és New Yorkban” – így a kiállítás kísérőszövege, amely egyébként végig alapos, fordulatos és olvasmányos, amilyen Magyar Elek élete is volt.
A tárlat maga lényegében a családban őrzött bútorokból, relikviákból, edényekből, fényképekből és papírlapokból, sőt fecnikből áll össze – az egyik vitrinben például zsűrizéshez kapcsolódó menülapokat láthatunk, hiszen az Ínyesmestert zsűrizni is hívták. Az nem derül ki, hány ponttal értékelte a „politikai kacsatojás csőpostában sülve á la Halász Lajos” nevű fogást, ahogy az sem, milyen álhíreket, azaz akkori szóval „kacsákat” terjesztett ez a Halász.
Erre a kiállításra főleg azok fognak elmenni, akiket a gasztrotörténet, a helytörténet vagy maga Magyar Elek érdekel. A fő attrakció miatt mégis merem javasolni mindenkinek. Ez egy hatalmas album, amelybe a családtagok kezdettől, 1928-tól beragasztgatták a Pesti Napló „Fejezetek az ínyesmesterség köréből” című rovatának kivágott lapjait. Kellő óvatossággal lapozható, nézegethető. Az Ínyesmester izenetei (vagyis válaszai az olvasók leveleire) egyszerűen gyönyörűek. A kedvencem: „Torta, Budapest. Mint írja, valahol azt olvasta, hogy a tortát most már nem kerek, hanem hosszúkás formára készítik. Ne tessék elhinni. Az igazi tortaforma ezentúl is a kör marad…”
A kiállítás 2018. április 1-jéig látogatható.