Az Erdélyi Híradó Kiadó és a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) évek óta tartó együttműködésének köszönhetően számos kiváló erdélyi szerző könyvei jutnak el az anyaországi olvasóhoz is. A közös kiadás így leginkább a forgalmazhatóságot segíti elő, ami rendkívül fontos törekvés. Ezáltal az elmúlt években olyan kiváló szerzők könyvei váltak elérhetővé, mint például Láng Orsolya, Serestély Zalán vagy Varga László Edgár.
A sorozat legutóbb két fiatal költő, Ármos Lóránd és Noszlopi Botond köteteivel bővült.
Ármos Lórándnak korábban két kötete jelent meg, a Rózsahús (2005) és az Apám a Holdig (2010). Ezután hosszabb időre felhagyott a versírással, és Írországba költözött. Az ott töltött időszak poétikai összefoglalása a vékonyka, alig több mint harminc verset tartalmazó, de annál súlyosabb témát feldolgozó,
A kilternani ősz című könyv. A kötet legnagyobb erénye, hogy igen összetett és izgalmas versbeszéden keresztül jeleníti meg az elmagányosodó, gyakran virtuális világban élő, Y generációs fiatalok útkeresését. Az egyenletesen magas színvonalú versek közül leginkább azok mondhatók kiemelkedőnek, amelyekben a metaforikus nyelv összekapcsolódik az elhallgatással. Ilyen például a kötet nyitóverse, a Semmi az: „semmi az de súlya van csapkod is de nem madár / karma van a gyenge bőrt felsebzi a mell alatt / semmi az de szája van fel-felriad megharap / de sötét van hova lép milyen út ez hova ér / semmi az de még meleg s úgy zihál mint az ki él.”
A könyv első, Sirály című ciklusa az egyetlen megoldást, az újrakezdést jelentő útra kelést és az indulás nehézségeit járja körül, a második, A kilternani ősz című rész pedig a megérkezést és az új ország felfedezésének izgalmait dolgozza fel. Ebben a szakaszban a poétikai tér egyértelműen kiszélesedik, a helyváltoztatás ugyanis sokkal nagyobb rálátást biztosít a versbeszélő korábban körvonalazott problémáira. A versbeszéd is sokkal felszabadultabb lesz, ami nem egy esetben a formában is megnyilvánul: ebben a részben több szabadverset is olvashatunk (December, Nadin dalokat). A kötet Az emlékeid pelyhes dunnák című záróciklusában a visszatérés élménye keveredik a gyermekkor emlékeivel. Ennek egy nagyon szép megnyilvánulása az egész magánuniverzumok megteremtésére képes gyermeki látásmódot és rácsodálkozást rögzítő A tyúkól mögött című szöveg. („Úgy álltam percekig fölötte, / mint nyápic gyerek, ha űrhajót talált: / nyitott szájjal, táguló szemekkel / kémleltem sötét univerzumát.”)
Noszlopi Botond Leállósáv című kötetében szintén szerepet kap a fiatal felnőtt generáció jellemző életérzése, a bizonytalanság és az elveszettségérzet.
A csíkszeredai származású szerzőnek korábban két kötete jelent meg ugyancsak az Erdélyi Híradó Kiadónál (Csendrapszódia; A szórakoztatás mesterfoka). A Leállósáv egy olyan teret nyit meg, ahol az ember kiszakadhat a hétköznapok taposómalmából, és végre szembenézhet önmagával. Ez a szembenézés a tudattalan felszabadításával jár, és legtöbbször komoly kihívás („mert hogy épülhetnék, / ha nem rombolom parlagig magam?”), amelynek ráadásul a végkimenetele is kétséges („s bezuhanok pirosba-feketébe, / vagy lapra állok végtelent mutatva”). Ajánlott elfogadni a kihívást, amelyet a szerző a létösszegző és a szembenézést elősegítő szövegekben az olvasó számára felkínál.
Noszlopi kötetének legkiemelkedőbb darabjai a megkerülhetetlen gyászt körvonalazó, rendkívül finom eszközökkel dolgozó versek. Ilyen az aforisztikus tömörségű Gyász című szöveg, amelyben a két igen plasztikus kép szinte berántja magával az olvasót a forgószél baljós nyugalmat árasztó magjába („Ő többé nincsen. / Egy forgószél közepén / vasalom / fekete ingem.”). A versekben a Gyász ciklikussága is nagyon szépen végigkövethető: a kezdeti traumától végül eljutunk a csendes belenyugvásig („Úgy maradsz emlékezetemben, / mint üres szék a kávéházi lodzsán.”).
A Leállósáv második, A szelíd kertész és más travesztiák című ciklusában játékos-ironikus hangvételű szövegek oldják fel az önmagunkkal való szembenézés nehézségeit. Ennek egyik példája a Születésnapomra című József Attila-parafrázis erősen önironikus létösszegzése („Én egész népemet tudom / de ma csak magamat fogom / sajnál- / tatni.”).
A FISZ és az Erdélyi Híradó Kiadó sorozata két igen izgalmas kötettel gazdagodott, különösen érdekes egymás mellett olvasni a generációs problémák egyéni hangú irodalmi feldolgozásait.
Ármos Lóránd: A kilternani ősz; Noszlopi Botond: Leállósáv, Erdélyi Híradó Kiadó–FISZ, 2016