Dánielisz Endréről tudom, hogy 35 könyve jelent meg a legváltozatosabb témákban, és megszámlálhatatlan tanulmányt írt egyedül vagy társszerzőkkel (ez utóbbiakból ötöt számít egy saját műnek), most megtudom azt is, hogy személyesen ismert többeket Nagyszalonta jeles szülöttei közül. Kétszer találkozott Sinka Istvánnal, harmadik alkalommal sajnos már csak a halottas ágyán látta a kötőt; Kulin György csillagász, aki egyetlen nagy reáltudósuk volt, mindannyiszor felkereste, ha szülővárosába látogatott.
Dánielisz Endre kedvenc témája és kutatási területe az idén dupla évfordulós Arany János, leginkább erről beszélne, de én megpróbálom a beszélgetést azoknak a régmúlt időknek a medrébe terelni, amikor még cukrászinas volt. Sikerrel járok, témát váltunk, így megtudom, hogy az ő szavaival „az mentette meg az életem, hogy 1940-ben bejöttek a magyarok”. Sírva kérte édesanyját, hogy írassa be a magyar gimnáziumba, ahol aztán le is érettségizett, majd másfél hónapos kolozsvári tanfolyam után húszévesen igazgató-tanító lett Kőröstárkányban, egy színtiszta magyar faluban. Szerencsésnek érezte magát, mert a környező hat falu mindegyike vegyes lakosságú volt. De mivel „nem volt kosztolás”, kilyukadt a tüdeje. Sikerült meggyógyulnia, és akkor határozott úgy, hogy tanulnia kell tovább, nem elég az, ha csak tanító. Két évet végzett a teológián, nyolc nyelvet tanult, később nagy hasznát vette és vették, mindig számíthattak rá, ha hirtelen kellett egy nyelvtanár, legyen az latin, orosz vagy francia. Végül mégsem lett lelkész, a pedagógusi pálya, a gyerekekkel való foglalkozás sokkal jobban vonzotta, pedagógia–lélektan szakon diplomázott, négy évig tanított Aradon. Hazatérése után az irodalmi kör vezetésével, majd rövid időn belül az Arany János Múzeum igazgatásával bízták meg.
Kalandokban sem szűkölködő életútját is könyvben osztotta meg az érdeklődőkkel
Dánielisz Endre életébe sok minden belefért, kalandokban sem szűkölködő életútját a Bizakodó egy életen át című könyvében osztotta meg az érdeklődőkkel. Ennek fejezeteit sorolja nekem, közben jó nagyokat csap a kis asztalra, mintegy nyomatékul, folyamatosan kérve az elnézést, amiért, ahogy ő fogalmaz, „féltégla”… Láthatóan elégedett az életével, nem panaszkodik semmire. A sok-sok izgalmas történetből én csak kettőt említek, mindkettő a tanár úr egészséges humorát és öniróniáját tükrözi. Imádta a színházat, együtt játszott Imrédi Gézával és Senkálszky Endrével a kolozsvári deszkákon, az Isten, császár, paraszt című darabban. „Én voltam az egyik címszereplő, vagyis a paraszt, statiszta voltam, de imádtam” – nevet elégedetten. A másik élmény egy filmforgatás Fényes Alizzal, Greguss Zoltánnal és Tompa Sándorral – Pufival –, az eredetileg Emberek a hegyek közt című filmben, amelynek az időközben mozikba került Emberek a havason miatt A hegyek lányára változtatták a címét.
– A filmben nem szerepeltem, én a háromlábú kameraállványt cipeltem, ezért kaptam tíz pengőt – nevet ismét, főleg rajtam, aki már régi idők filmsztárjaként tekintettem rá.
Visszaugrunk hirtelen a régmúltból a pár évvel ezelőtti majdnem jelenbe. Török László polgármester kérésére a tanár úr összeállított egy történelmi olvasókönyvet az általános iskola 6–7. osztályos tanulói számára, kihasználva a minisztérium biztosította lehetőséget, hogy a gyerekekkel – Románia történelmének oktatása mellett – megismertethető lakhelyük múltja is. A Nagyszalonta és környékének történelme az őskortól napjainkig élvezetes nyelven, de tudományos igényességgel összeállított rövid fejezetekben, összesen 96 kép segítségével mintegy észrevétlenül tölti a nebulók fejébe mindazt, amit tudni illik egy nagyszalontainak.
Dánielisz Endre majdnem két évvel a dupla Arany-évforduló előtt, már 2015 októberében összeállította tervezetét a méltó ünneplésre. A rá jellemző részletességgel külön gondolt az előzményekre (az Arany-portán álló ház korhű berendezése, tájmúzeum létesítése a Megyeri Sára – Arany János édesanyja – telkén álló házban), ünnepségekre a költő születése napján (az említett portákon létesített múzeumok felavatása, különböző egyetemi városokból meghívott irodalomtörténészek előadásai Arany János életművéről, helybeli és vendég diákok szavalóversenyének döntője, a nagyváradi színház művészeinek díszelőadása) és az évfordulóra emlékeztető, későbbi, egyéb eseményekre (nagyszalontai tanárok, diákok vendégelőadásai a környező településeken, többnapos kirándulás a költő által bejárt városokba, kiállítás az Arany-palotában, a 2017-ben kiadott, Aranyról és szülőföldjéről szóló művek ünnepélyes bemutatása). A tanár úr a dokumentumhoz mellékletet is készített: „A tervezet valóra váltásához fűződő teendők”. Ő maga igazi csemegével készül a nagy ünnepre: – Azt mondják, hogy Arany testvérei meghaltak, de közelebbit nem tudunk. Dehogynem! Itt van a táblázat, mikor születtek, kik voltak a keresztszülők, mikor haltak meg, milyen betegségben. A feleségem gyerekorvos volt, ő gyűjtötte össze a nyersanyagot, én meg rendszereztem – mutatja büszkén a kéziratot, amely előadása alapját képezi majd.
Hirtelen elszomorodik. Most először, mióta itt vagyok. – Sajnos ez egy álom. Egy olyan embernek az álma, aki 16 éves korától 92 éves koráig szolgálta Arany Jánost. Azért lettem az, aki vagyok, mert lélek kell mindenhez, és én mindent lélekből és lélekkel csináltam. Ennek a tervezetnek a tizedét sem fogják megvalósítani. Teljesen megváltozott a világ, a tanárok másképp gondolkodnak, mint én annak idején. Ceausescu idejében előadtuk a Toldit kétszer telt ház előtt itthon, majd Nagykőrösre is elvittük. Na, majd meglátjuk, mire képesek a mostaniak – fejezzük be reménykedve a beszélgetést.
