– Árulja el lapunk olvasóinak, mi történt?
– Pár hónapja tudtam meg, hogy Rhoda Scott 80. születésnapját a Sportarénában fogja tartani, és engem kért föl magyarországi vendégnek a menedzsment. Rendkívül nagy megtiszteltetés, hogy egy ekkora világsztár megosztja velem a színpadot, nagyon sokat próbáltam és gyakoroltam is erre a koncertre, hiszen már napokon belül itt lett volna. 30-án este kaptam a hírt, hogy Párizsban egy életműdíj átadásán vett részt a művésznő, aztán a díj átvétele után megbotlott, elesett, vasárnap kórházba került, és másnap meg is operálták. Nemcsak a budapesti, hanem minden idei koncertjét le kellett mondania. A kórházi ágyából írt nekünk, barátoknak, munkatársaknak, rajongóknak egy személyes levelet, hogy mindenképpen megtartja a budapesti koncertet jövőre, április 14-én. Nagyon el van keseredve, amiért most nem jöhet, de már alig várja a koncertet. Úgyhogy én lecsuktam az orgona fedelét, és várunk áprilisig.
– Lehet már tudni a repertoárt, illetve hogy milyen számokat játszanak majd közösen?
– Szerintem az a műsor, amit most adtunk volna elő, lényegesen bővül áprilisra, de ez legyen meglepetés! Nagyon sok közös ötletünk van, és ha a művésznő felépül, összedugjuk a fejünket, és még nagyobb lelkesedéssel fogunk készülni a koncertre.
– A sajtóanyag szerint a koncertre felújították az ön hangszerét. Beavatna a technikai részletekbe?
– Nekem egy ’62-es évjáratú, L100-as orgonám van, ez a Hammond-családban az egyik legjobb évjárat. Először is a karosszériáját hozattuk rendbe, mert a sok százezer kilométer, sok ezer koncert bizony megviselte, de a hangszer mindig szól – ez nem bír elhallgatni, hál’ istennek. Viszont mára megérett az idő az elektronika, a csövek (ez elektroncsöves hangszer, nem tranzisztoros) teljes cseréjére, a csőlábak felújítására, a kábelek átforrasztására: készen áll a hangszer arra, hogy újabb ötven évig dolgozzon a rockzenéért. A Hammond-orgona különleges, az egyetlen hangszer, ami hasonlít a gitárhoz abban, hogy saját soundot, hangszínt lehet képezni vele, tehát minden orgonistának megvan a maga Hammond-hangszíne. Ha hallasz egy zenét, föl lehet ismerni, hogy ez John Lord, ez Ken Hensley, ez Rhoda Scott, ez meg Zeffer. Az elmúlt negyven évben erre a saját hangszínre törekedtem, és nagyon összenőttünk a hangszerrel. Ahogy a gitár nyakát fogja az ember, én úgy ölelem át az orgonát koncertről koncertre.
– Beszéljünk egy kicsit arról is, hogy mi történik mostanában az önök háza táján.
– Vikidál Gyula 70 éves, én 60 éves vagyok idén, a Mobilmánia zenekar 10 éves. Rengeteg dolog történt velünk ez idő alatt: számos koncert, kiadvány, DVD, film, közös élmények tömkelege. Megjelent 2017 októberében legújabb stúdióalbumunk, a Vándorvér, idén megjelent egy Best of Mobilmánia válogatás, egy angol nyelvű lemezünk, és most remélhetőleg megjelenik december végén vagy január elején a Mobilmánia Aréna-koncertünk dupla CD, dupla DVD-változata, ami lehet, hogy tripla CD lesz, mert összességében négy és fél órás koncertről beszélünk. Jövőre Amerikába készülünk a zenekarral, május 1-jén pedig a Tabánban lesz egy nagykoncert, illetve most indulnak a téli klubkoncertek, továbbá javában zajlik a jövő nyári koncertek szervezése is.