Ha a Balaton a magyar tenger, kétségkívül Balatonfüred a magyar Cannes. Füredről vagy jót, vagy jobbat, ezt követeli meg az oda látogatóktól múltja és jelene, a parton Bujtor István szobra és a Tagore sétány fái egyaránt.
Milyen könyv Katona Csabáé? Olvasmányos, izgalmas, megható, letehetetlen. Olyan, amit egy történelmi munkától nem várna a nem szakmabeli olvasó. Szeretet van ebben a könyvben, Balaton- és tényszeretet.
A Horváth-ház, a környék fehér szimbóluma, Szomory Dezsőtől tudható: „Ebben a házban laktam én Füreden! Ezt büszkén vallom. De sőt ebben a házban laktam már hajdan is, életem tavaszán, mikor első ízben érkeztem Füredre, tizennyolc éves koromban. Még akkor nem volt hideg-meleg folyó víz a szobákban, lift sem volt – ez mind nincs ma sem, hála Istennek!” Mostanra a helyzet javult, Szomory lehet, nem örülne ennek, s párizsi kalapjával és monoklijával tüstént elhagyná a házat, máshol nézve szállás után.
Füred fejlődése, alakulása többek áldozatos és kitartó munkájának eredményeként mára többé-kevésbé befejeződött, bár elvétve, de akad javítani- és fejlesztenivaló. Hogy nézett ki ez a XIX. században? „Meg kell még említeni, hogy korábban is előfordult, hogy a vendégek nem csupán szavukat emelték fel a hiányosságok ellen, hanem – már aki tehette – az igyekezett is tenni valamit: 1839-ben Füreden megalakult az úgynevezett Fürdőhelyi Bizottság, és az ő feladatuk volt többek között, hogy gondoskodjanak az adott idényre felfogadott zenekarról.” Tehát a fontosabb építészeti fejlesztések, a fürdőkultúra kialakítása mellett a legkisebb dolgokat sem kerülte el az európai hírű figyelem.
Katona Csaba felkészültségét jól jellemzi, hogy komoly szakirodalmat göngyölített fel egy oknyomozó figyelmességével, s még a leghihetetlenebb történet is megnézhető több forrás révén. Krimiírói bravúr egy történésznél, mindennek nyoma van, és mint tudjuk, nyom nem vész el.
A balatoni hús-vér legendákban járatlan olvasó a történész könyvéből megismerheti Bizay Mihályt, aki „a nemzet bárója” címmel büszkélkedhetett, bepillantást nyerhet a Füreden muzsikáló cigányzenészek életébe, s érdekes beszámolókat olvashat arról, kik fordultak meg Füreden az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején. Ismeretünk lapról lapra úgy gyarapszik, hogy lassacskán bokáig állunk a Balaton vizében, érkezik felénk Tihany felől a szél, s a Füred-történelem pompás hangulata egy csapásra magával ragad, mindazonáltal nem hagy senkit szárazon.
Katona Csaba: Professionatus spielerek – Arcok és történetek Balatonfüred múltjából. Balatonfüred Városért Közalapítvány Kiadványai 71. Balatonfüred, 2015.
