Magukat felvilágosult humanistának tartó hasznos idióták kedvenc érve szokott lenni kvótaügyben: mit vacakolunk azzal a pár száz Itáliából meg Hellászból importálandó migránssal – ennél sokkal többet is elbír a magyar nemzetgazdaság. Békén hagyna bennünket Brüsszel – hasíthatnánk az uniós fősodorral. Mivel a nemzetgazdaságot nem a baloldal vezeti, ez nyilván így is van – csakhogy az unió vezetése legkevésbé sem úriasszonyok és úriemberek gyülekezete: ha most azt is mondják, hogy a kvótásdinak van felső határa, később majd azt fogják mondani, hogy bocsánat, megváltoztak a körülmények, mostantól a határ a csillagos ég.
A néhány százból előbb néhány ezer lesz, majd néhány tízezer, végül néhány százezer. Az a nagyságrend, amivel Botka Szegedjét felhasználva példálóztak korábban az européer szociáldemokraták. S hogy miért nem úriasszonyok és úriemberek uralják Brüsszelt? Például azért nem, mert a kvótahatározattal olyasmit próbálnak áterőltetni, amiről semmilyen szerződésben szó sem volt: egy elhibázott, felelőtlen menekültpolitikát terítenének szét a vétlen tagállamokra is. Szolidaritásról beszélnek, s ennek örvén bűnrészessé akarnak tenni bennünket is a történelmi vétekben.
A nyomásgyakorlásnak nemcsak „light” csatornái vannak (média), de mindinkább „hard” módszereket is bevetnek (költségvetési fenyegetés, hisztérikus kötelezettségszegési eljárások). Utóbbiakat ráadásul példátlanul fel is gyorsították. Kecsmár Krisztián, az Igazságügyi Minisztérium uniós és nemzetközi igazságügyi együttműködésért felelős államtitkára a kvótaügyben tartott sajtótájékoztatóján még finom volt, amikor csak a szokatlanul rövidre szabott levelezési határidőt és a kettős mércét emlegette: szerintem az unió urai – korántsem demokraták módjára – a független bíróságot akarják befolyásolni döntésében.
Magyarország korábban megtámadta a kvótahatározatot az unió bírósága előtt, ebben az eljárásban szeptember elején lesz ítélet, ezért kérdéses, hogy miért kellett elindítania a bizottságnak a kötelezettségszegési eljárást a kvótahatározat be nem tartása miatt az ítélet bevárása nélkül. Ami egyébként is érdekes per, hiszen Fico Szlovákiája az oldalunkon van, miközben Fico Szlovákiája – némi Visegrád-bomlasztó merkeli udvarlás és mag-európai kecsegtetés eredményeképpen – időközben megtört, befogad tizenhat menekültet, persze szigorúan színmagyar területre. Fico is szabotálja a törvénytelenül elfogadott kvótarendeletet, de tett egy gesztust, ezért a kettős mérce jogtipró működtetői szerint nem is szegett kötelezettséget.
Ezért aztán vigyázó szemünket nem is annyira a hintapolitizáló Pozsonyra, mint a hasonlóképpen szilárd elvi alapokon álló Varsóra (esetleg a csendesebb Prágára) vetjük. A lengyel kormány éppúgy nem enged a kvótazsarolásnak, mint a magyar. Mariusz Blaszczak belügyminiszter szerint az uniós menekültelosztási rendszer rossz, súlyosbítja a migrációs válságot, újabb bevándorláshullámot gerjeszt, azonkívül sérti a tagállamok hatáskörét. A politikus áttörésben reménykedik a politikai korrektség diktátumával vívott harcban.
S mondani sem kell: a „kvótakópék” korántsem elvi, hanem nagyon is gyakorlati harcot vívnak: a szolidaritást zászlajukra tűző befogadáshívőknek nyilván nincs ínyükre, hogy Budapest, Varsó és Prága egyelőre mentesült az uniós migránspolitikával semmilyen ok-okozati összefüggést nem mutató iszlám terrorizmus „áldásaitól”. Ha Közép-Európában sikerülne szétteríteni néhány radikális marokkóit, ez a vérlázító különbség is kiegyenlítődne. S örülhetnénk, ha Juncker és társai egy napra méltóztatnának piros-fehér-zöldre színezni a Facebook-oldalukat…