A Szegedi Kis István-ösztöndíjprogramot a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) kezeli. Más támogatásokkal szemben ez az ösztöndíj kifejezetten szűk tudományterületre koncentrál, a korai magyar protestantizmus feltárásában még bőven van tenni- és kutatnivaló. A korai magyar protestantizmus a XVI–XVII. századi török háborúk korára esik, nagyjai kiemelkedő jelentőségűek.
Az ösztöndíj névadója, Szegedi Kis István (1505–1572) a magyar kultúrtörténet Európa-szerte ismert személyisége, a XVI. századi reformáció meghatározó alakja volt. 1535-től Bécsben, 1537 tavaszától pedig Krakkóban tanult, ahol végül segédtanárként is működött, és onnan már mint református tért haza 1540-ben.
Tanításai kezdetben megmaradtak a lutheri tanok keretei között, 1558-ban azonban tanítványával, Thúri Farkas Pállal együtt a svájci reformáció tanai mellett állt ki. Megindította azt a folyamatot, amely a református egyház szervezeti önállóságához vezetett. 1563-tól haláláig a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke volt.
A névadó a XVI. századi reformáció meghatározó alakja volt
Fotó: MTI/Jászai Csaba
Az ösztöndíjat a kuratórium két tagja: Hoppál Péter fideszes országgyűlési képviselő, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának adjunktusa és Lévai Attila, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja adta át. A pályázatokat elbíráló grémium tagja volt Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke és Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos is.
A kuratórium támogatásra érdemes témának ítélte a többi között a protestantizmust támogató női mecénások történetét; a kora újkori protestáns képzőművészeti alkalmazott emblematika feldolgozását a hazai emlékanyagban; valamint a Pécsi Disputa (Válaszúti György unitárius lelkész és Karicza Máté református lelkész 1588-as hitvitájának) helyét az európai eszmetörténetben.
