Bécs már a középkor óta az osztrák–magyar tudományos értekezések kiemelkedő helyszíne volt. Az 1920-ban alapított Bécsi Magyar Történeti Intézet, majd 1924-ben a Collegium Hungaricum a tehetséges magyar fiatalok sokrétű továbbképzésére jött létre. A kulturális kölcsönhatások több száz évre visszatekintő összefoglalóján túl a két intézmény 1970-es évekig tartó történetével foglalkozik Ujváry Gábor Bécs és a magyar kulturális külpolitika – Kulturális hídfőállások. A külföldi intézetek, tanszékek és lektorátusok szerepe a magyar kulturális külpolitika történeté-ben II. című kötete.
A könyv egy rendkívül gazdag adattárat is tartalmaz, amely kitér az irodalomra, az operettre, a művészet minden ágára, valamint a politika- és társadalomtörténetre, a történelemre, a gasztronómiára is, valamint a gazdag levéltári örökségre, amely egy 1926-ban aláírt egyezménynek köszönhetően Bécsben maradt, de Magyarországgal közös szellemi tulajdont képez.
Bár az osztrák–magyar viszony ma is képes vitákat generálni, sőt indulatokat kiváltani a közvéleményből, a könyv írója mégis arra mutat rá, hogy milyen kulturális kölcsönhatások tartják össze a két nemzetet. De Ujváry Gábor nem idealizált alakokkal töltötte meg a könyv lapjait, hanem adatokkal, tényekkel, elemzésekkel, amelyek méltón példázzák a kulturális külpolitika terén a külföldi intézetek, tanszékek, lektorátusok fontosságát és felelősségét.