Néhány évig koncertekre szorítkozott Tusványos kulturális kínálata, ami vélhetően jelentős réteget – köztük kisgyermekes fiatalokat – tartott távol az Olt-parti kemping eseményeitől. A viszonylagos ódzkodásnak persze megvolt az oka: úgy tűnt, hogy a „súlyos” témákat felvonultató beszélgetések, illetve a nagy hangerőn dübörgő zenei események mellett nincs hely a halkabb műfajok számára. A hasonló fesztiválokra amúgy is mulatni járnak az emberek, a színháznak itt nem terem babér.
A színházi sátrat kezdetektől szervező Magyar Teátrumi Társaság titkára, Szabó László úgy tartja, még mindig sokkal kevesebben mernek bemenni az arénaszerű sátorba, mint ahányan érdeklődnének iránta, s e tartózkodás fokozatos leküzdése a rendezők feladata. Erre irányul az egyik idei újítás is, a Teátrum-sátor adott otthont ugyanis a nagyszínpadon fellépő együttesek közönségtalálkozójának.
– Abban bízunk, hogy azok a zenerajongók, akik a kedvenceik után bejönnek ide, a helyszíni tapasztalataik alapján a későbbiekben más programokra is be-benéznek – mondja Szabó László.
Sátorverési kezdeményezésüket szívesen fogadták annak idején a Pro Minoritate Alapítványnál – meséli –, ugyanakkor elkötelezettséget tapasztalt a társasághoz tartozó hatvan magyarországi társulatnál és a külhoni magyar színházak többsége esetében is, így soha nem kellett lasszóval fogni a résztvevőket. A „műsorpolitika” egyik vezérelve az volt, hogy melyik színháznak van a tarsolyában tájolásra is előkészített produkció, hiszen a 120 néző befogadására alkalmas kör alakú rendezvénysátor színpadméretei és színpadtechnikai lehetőségei minden fejesztés ellenére is korlátozottak. Igyekeznek megfelelő arányban elegyíteni a könnyű, szórakoztató műfajt a mélyebb tartalmakkal, mindezt legfeljebb bő órányi terjedelemben, a tusványosi környezet ugyanis ennél több türelmet nem tesz lehetővé.
Idén kezdetnek Marie Jones Kövekkel a zsebében című tragikomédiájának gyergyószentmiklósi előadása tájolt a tusnádi völgyben, a Békéscsabai Jókai Színház pedig a Mesedoboz, illetve Csiribiri című interaktív gyermekműsorait hozta el. Gogol Egy őrült naplója című monodrámájának a Soproni Petőfi Színház által színpadra vitt értelmezése jelentette a mélyrétegeket, Szűcs Nellinek a Nemzeti Színházban színre vitt Fedák Sári című – a huszadik század egyik legnagyobb magyar színésznőjének alakját felelevenítő – önálló estje pedig minden ízlést kielégítőnek tűnt. Az idei különleges attrakciót a cirkusz igyekezett szállítani a Fővárosi Nagycirkusz Festett mosoly című, izraeli és ukrán pantomimművészeket felvonultató előadása révén. Ehhez kapcsolódott egy állandó program is, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) szakmai segítségével összeállított Bolond bohóc a kultúra határain című kiállítás – ez egyfajta idegenvezetés a bohócság őrülettel határos történetében.
Beszélgetések is színesítették a Teátrum-sátor kínálatát. Az Arany János Szent László című balladája alapján készült Szent László-legenda című film vetítése után az alkotókat – Maksay Ágnes rendezőt, Filep Farkas operatőrt és Marosán Csaba színművészt – faggatták az érdeklődők, a Nemzet Színházáról pedig Vidnyánszky Attila, az intézmény igazgatója beszélt. A péntekről szombatra virradóra tartott Magyar Teátrum-bulin pedig DJ Szabó László pörgette a talpalávalót.
A Teátrum-sátor szervezőinek tekintete viszont egyre inkább a nagyszínpadra is vetül, mert úgy vélik, musicalprodukciókra is vevő lenne a Tusványosra látogató sokszínű és sokízlésű közönség. A hely szelleme által megihletett kísérletre már volt példa, a sátor énekeseinek élményeiből fakadó musical-összeállítás már felcsendült az arénában – és állítólag nagy sikert aratott.
Hogy a kultúra is egyre inkább a tábor középpontjába kerül, arra nemcsak a Janus Pannonius-sátorban napi rendszerességgel tartott könyvbemutatók, felolvasások és beszélgetések jelentenek bizonyítékot. Idén a kultúrpolitika szereplői is igyekeztek megfogalmazni a kultúrdiplomácia, értékeink megőrzésének fontosságát nemcsak a feledéstől, de a környező országok részéről megnyilvánuló „lenyúlási” kísérletektől is. Egy panelbeszélgetésen Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára a magyar kultúra évszázados európai jelenléte tudatosításának szükségességét is hangsúlyozta. A Balassi Intézet jelen lévő képviselői, a Brüsszelben dolgozó Villegas-Vitézy Zsófia kulturális tanácsos, illetve az intézet bukaresti igazgatója, Kósa András László „tereptapasztalatainak” megosztása mellett a jövő is felvillant: 2018-ban a kulturális örökség európai éve eseményei különleges kihívás elé állítják a magyar kultúrdiplomácia képviselőit.