A német absztrakció kiemelkedő alakjának, Karl-Heinz Adlernek szentel tárlatot két óbudai múzeum: a Kiscelli romos falai közé kerültek a köztéren és épületeken megvalósult geometrikus művei, képzőművészeti munkáinak pedig a Kassák szánt két termet. A tárlat érdekessége, hogy miközben Adler pályáját a kezdeti lépésektől követi, párhuzamot állít a magyar absztrakt alakulásával, így jól látható, hogy nálunk már régen lezajlott az absztrakcióvita, a műfaj képviselői nyugati ösztöndíjakat nyertek el, miközben Adler munkáit még nem ismerték el autonóm művészetként, következésképp nem is állíthatta ki azokat.
A Kassák Múzeum és a Kiscelli Múzeum–Fővárosi Képtár közös tárlata főhajtás a német absztrakció nagy alakja előtt, egyúttal kapcsolódás ahhoz a nemzetközi művészettörténeti fordulathoz, amely a hatvanas, hetvenes évek művészetét új szempontok szerint szeretné megvizsgálni a kelet-európai régióra helyezve a hangsúlyt, és a magyar művészetet is ebben a kontextusban elemzi.
A múzeum felhívást tett közzé hasonló műtárgyak felkutatására, a közönséget is bevonta a keresésbe
Karl-Heinz Adler egész életét a volt NDK területén, később az egyesített Németországban töltötte. Izgalmas megfigyelni a tárlaton, hogy amikor a világban az absztrakció nagyon markáns fejlődési útvonalat rajzol ki, az egyes országokban mekkora teret kap. Közben felvetődik az a kérdés is, hogy a szocialista időszak miért nem tolerálta ezt az irányzatot. Magyarország művészei sokkal többet kaptak a műfaj körül akkor forrongó nyugati impulzusokból, mint Karl-Heinz Adler, aki a hetvenes évektől több magyar művésszel kapcsolatot tartott, művei mégis jórészt titokban maradtak. A mostani kiállítás arra is felhívja a figyelmet, milyen adleri hatások figyelhetők meg a hazai épületek geometrikus motívumaiban: egyebek mellett a Déli pályaudvar falplasztikáját és a Hotel Duna Intercontinental épületének díszeit is bemutatja. A Kassák Múzeum tárlata pedig önálló falat szentelt annak az idővonalnak, amely a magyar absztrakció állomásait veti össze Adler munkásságának alakulásával.
Adler életművének felfedezése az elmúlt években kezdődött el, viszonylag későn, így most ehhez a kanonizálási folyamathoz is csatlakozik a Kiscelli Múzeum. A tárlat rendezői Adler munkássága legkorábbi szakaszából indultak el a szakközépiskolai évek nyomán, ahol szőnyegminta-rajzolóként kezdte, majd ezek a formák szülték a geometriához való vonzódását; a Kiscelli Múzeum a művész korai szőnyegtervei közül is elhozott néhányat.
A Különutak című kiállítás rámutat a geometrikus ábrázolás és a rendszerszerűség összefüggésére, vagyis arra: miként jut el az absztakció addig, hogy a hetvenes, nyolcvanas években bevett építészeti díszítőelemeket állami megbízásra alkalmazzanak a művészek. A nyomok keresése azonban nem ér véget a jelen kiállítással, a múzeum felhívást tett közzé hasonló műtárgyak felkutatására, a közönséget is bevonva a kutatómunkába.
A tárlat a köztéri képzőművészet legfontosabb online adatbázisával, a Köztérképpel együttműködésben kilép a múzeumok falain és egész Budapestre kiterjeszti a témával kapcsolatos vizsgálódásait. A városi műalkotások felfedezésére készített térkép segítségével az érdeklődők a helyszínen is megnézhetik a Kiscelli Múzeumban bemutatott munkák máig megmaradt darabjait.
