Az énekesnő, dalszerző, szövegíró 37 évesen hunyt el, hosszan tartó betegség után december 16-án, szombaton. Különleges előadót veszített el napjaink magyar zenéje: Fábián Juli szinte bármit el tudott énekelni úgy, hogy közben megőrizte a személyiségével teljesen összeforrt, jellegzetes orgánumát. A jövő zenetörténészeinek és elemzőinek feladata lesz, hogy a rövid, de annál jelentősebb és egyénibb életművet összegezze.
Még vitatható, hogy Barabás Lőrinc Eklektricjében vagy a Zoohackerben hozott létre maradandóbb értéket, de említhetünk más formációkat is: Soft Jazz Band, Just in Time, Gyárfás István Trió, Budapest Jazz Orchestra (Pege Aladár zenekara), Free Style Chamber Orchestra, Erik Sumo Band vagy épp a Harmony című anyag, amelyet Sárik Péter zongoristával duettben alkotott.
Az egyik csúcsot a sok közül talán az jelenthette, amikor Bobby McFerrinnel lépett föl. Sokoldalú művész volt, egyszerre tudott lubickolni a free jazz féktelenül vágtázó improvizációban és belesimulni kötöttebb ritmikájú, populárisabb formák feszes képleteibe. Nem szobazenész volt, számos rajongó tanúsíthatja: teljes lélekkel élte a koncerteket, annak a dívának az őszinte pózában, aki pontosan tudja, hogy a hang, a zene örökkévalósága mindig az itt és mostban történik.
Nem csak a reflektorfényben volt ízig-vérig zenész: dzsesszéneket tanított az Etűd Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskolában, énektanárként segítette az első hazai X-Faktor versenyzőit. Felkészült, őszinte, hiteles, mindenét a zenének odaadó, alkotó ember volt. Díjakat nyert itthon és külföldön egyaránt.
A szakma, a közönség és a kritika is szerette – ritka módon. A szcéna jelenlegi feladata: életművének méltó összegzése, szerteágazó munkásságában a rendszer megtalálása, föltárása. Írhatnám, hogy a dalai éneklése, de az az ő hangja nélkül ez nehéz. Isten nyugosztalja Fábián Julit!