A közbeszéd egyik alapvetése, hogy nem olvasunk eleget. Hogyan lehetne a kortárs magyar irodalom iránti érdeklődést és a keresletet is élénkíteni? Mezey Katalin szerint a „senki sem olvas” kezdetű sirámok megalapozatlanok, soha még ennyien nem olvastak (és írtak), mint manapság. Csak az a bökkenő, hogy nem mindegy, mit olvasnak: idegen nyelvből fordított bulvárt, vagy jó szépirodalmat. Úgy véli, a kötelező olvasmányok elleni kirohanások is azon kiadók gazdasági érdekeit szolgálják, akiknek ,,sokat hozna a konyhára, ha iskolai olvasmánnyá lépnének elő vitatható irodalmi értékű divatolvasmányaik”.
– A globális könyvipar tőkeerős és nagy lendületben van: termékeit óriási reklám- és médiakampányokkal népszerűsíti. A klasszikus és mai magyar irodalomnak a szocializmus évtizedeiben is mellőzött szerzői, de általában is, az értékes magyar irodalmi művek rendszeres, kiemelt médiajelenléttel, reklámmal nem rendelkeznek.
Vajon a prózanap versenyre kelhet ezzel a hatalmas hátszéllel?
Szentmártoni János szerint az olvasói szokások is radikálisan megváltoztak, két nemzedék már nem könyvek közt, hanem számítógép előtt szocializálódott.
– A kortárs magyar irodalom iránti érdeklődés mértékét sem látom katasztrofálisnak, de tény, hogy meg kell találnunk az új csatornákat a potenciális olvasókhoz, akiket sokszor a hagyományos író-olvasó találkozók kommunikációs rendszerében már nem lehet megszólítani. Mi – vagyis a Magyar Írószövetség – ezért is nyitottunk évekkel ezelőtt a szélesebb közönség felé azáltal, hogy aktívabbá vált a digitális térben, közkedvelt fesztiválokra nevezett be összművészeti programokkal, maga is közönségbarát sorozatokat indított.
Az Írószövetség elnöke úgy véli, ha a magyar költészetnek és a magyar drámának is van ünnepnapja, nagyon is helyénvaló, hogy legyen a prózának is. Mezey Katalin is hasonlónak látja a helyzetet:
– Mára, hála az olyan kezdeményezéseknek, mint az „Év versei” című antológiához kötődő, költészetnapi Versmaraton, amit a rádió, majd az MTVA is felfedezett, szinte divatossá lett a versmondás, a különböző versünnepek, versíró-pályázatok. Ma már szinte mindenkinek van kedvenc verse, sőt kedvenc költője.
A minőségi szépirodalom teret veszített a lektűrrel, a bulvárral szemben, ennek nemcsak a kor meg a kapitalizmus az oka, hanem az is, hogy a magyar irodalom a rendszerváltás után fokozatosan belterjessé vált, a szakmai laboratóriumok elvont igényeinek kívánt eleget tenni és nem a közönségigénynek – mondja Orbán János Dénes. Szerinte klasszikusaink még tudtak úgy írni, hogy mind a szakma, mind a közönség ízlésének megfeleljenek.
– A Kárpát-medencei Tehetséggondozó keretében működő Előretolt Helyőrség Íróakadémia létrehozásnak oka éppen ez volt: segíteni a fiatal írókat az alkotói karrier legnehezebb szakaszában: a pályakezdés éveiben, és arra nevelni őket, hogy a nagy klasszikusok mintájára úgy írjanak, hogy az minden kritériumnak megfeleljen, mind a szakmainak, mind az olvasói elvárásoknak. Csak így lehet jövője az irodalmunknak.
Mégis hogyan lehetne egy ilyen ünnepet elképzelni, és miben lenne más a költészetnapi programokhoz – mint például a versmondóverseny – képest? A prózának is vannak rövid műfajai: a csattanós mesék, rövid elbeszélések, jegyzetek, irodalmi naplók, levelek kínálják magukat az ilyen versengésre.
– A médiából a magyar irodalmi művekből újonnan készített hangjátékok, tévéjátékok, de az új könyvek olyan jellegű bemutatása is, mint volt hajdan a Nyitott Könyv című sorozat is segíthet az ügyön – véli Mezey Katalin.
A Magyar Napló Kiadó Versmaraton című programja egyre népszerűbb, és egyre több sikeres, közönségtoborzó kísérőprogrammal egészül ki.
– Könnyen el tudok képzelni egy hasonlót a kortárs magyar novellákkal is. Sőt, annak idején a kiadó vezetőjével, a tavaly elhunyt Oláh Jánossal még terveztük is, hogy beindítunk egy ilyet, amely nem csupán a műfajt népszerűsítette volna, de a kortárs színpadok mestereivel is talán aktívabb kapcsolat alakított volna ki – mondja Szentmártoni.
Orbán János Dénes egy nagyszabású novellapályázatot is hirdetne minden évben, és a nyerteseknek a magyar próza napján adnák át a díjakat. De a lehetőségek korlátlanok – mondja.
Ellenben egyáltalán nem mindegy, melyik magyar író születésnapján ünnepelhetnénk a próza napját. Mezey Katalinnak konkrét javaslata van, amelyet alaposan meg is indokol:
– Sok szempontot figyelembe véve gondolom azt, hogy a Magyar Próza Napját először, de meggyőződésem, hogy hosszútávon is, Krúdy Gyula születésnapjára kellene időzíteni. (2018-ban különösen indokolt lenne ez, hiszen jövőre lesz nagy írónk születésének 140. évfordulója.) Krúdy életművét elismeri a szakma, és még ma is egyre inkább szeretik és népszerű az olvasók között. De sajnálatos módon hiányoznak a remek regényeiből készült filmek, színpadi művek (tehát még az életműben rejlő lehetőségek sincsenek kimerítve). De persze ezen a napon nemcsak Krúdy Gyulát, hanem az egész magyar prózairodalmat ünnepeljük majd.
Krúdy október 21-én született, ami közel esik az október 23-i nemzeti ünnepünkhöz. De Mezey Katalin szerint ez nem gond, mert egyrészt, míg ez utóbbi az ország minden lakosát érinti és munkaszüneti nap, addig a Magyar Próza Napja egy kisebb körre számít: elsősorban a diákságra, a fiatalokra, a kultúra, a magyar irodalom és nyelv iránt elkötelezett emberekre.
A felvetéssel Szentmártoni János is egyetért, szerinte nemrég elhunyt kortárs alkotók helyett:
– Szerencsésebb és ízlésesebb volna például Jókai, Mikszáth, Krúdy vagy Móricz születésnapját mérlegelni. Egyszóval olyan klasszikust kellene kiválasztani, akit az egész nemzet ismer, olvas iskolás kora óta, és nem megosztja a közvéleményt, hanem éppen az egységet erősíti. A magyar költészet és a magyar dráma napja esetében József Attila és Madách Imre ilyen alkotók.
Szőcs Géza kissé szkeptikusabb, nem hiszi, hogy ,,valaminek” a napja segíti azt, hogy az ,,virágba is boruljon”, persze ettől még könyvkereskedelmi szempontból lehetne hozadéka. Ha mégis lenne magyar próza napja, akkor a költő szerint vissza kell térni a kezdetekhez:
– Szerintem a magyar próza Heltai Gáspárral született meg, de az ő pontos születési dátumát nem tudjuk. Még szóba jöhetne Bornemissza Péter, az övét tudjuk, február 22-én van. De Heltai Gáspár nélkül nem olyan volna a magyar próza, amilyen. A gogoli mondást átértelmezve, ahogyan az orosz írók a Gogol köpenyéből, a magyar írók a Heltai köpenyéből bújtak elő.
A Könyvhéten felmerült, hogy a magyar próza napja és a költészet napjával egy napon legyen. Jó ötlet ez? A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete (MKKE) bejelentése egészen pontosan Esterházy Péter születésnapját jelölte meg, amely április 14-e. Pusztán három nap választja el a magyar költészet napjától.
Orbán János Dénes úgy véli, nincs értelme egyszerre ünnepelni.
– Több hónapnak kéne elválasztania egymástól a két dátumot – a költészet napját a prózáétól – valahogy úgy, hogy félévente hangsúlyosan emlékeztessük a nemzetet arra, hogy mennyire fontos a mi életünkben az irodalom. Az Esterházyval kapcsolatos ötletet nem tartom jónak. Megosztó személyiség, és várjuk meg azt a bizonyos fél évszázadot, hogy klasszicizálódik-e, vagy az életműve feledésbe merül. Én egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy nem csak divatjelenség volt. Érdekes, hogy a MKKE (Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete) az ő, és nem a néhány hónappal előtte elhalálozott, Nobel-díjas Kertész Imre születésnapját erőlteti. Mi lehet ennek az oka? Van elég remekíró klasszikusunk, akinek az életműve kiállta az idők próbáját. Pompás ötletnek tartom Mezey Katalin javaslatát, Krúdy Gyula születésnapját: Krúdy egyszerűen trendi és vagány.
