– Nemcsak énekelnek a nemzeti összetartozásról, hanem cselekszenek is. Úgy tudom, hogy tavaly a zenekar csatlakozott a Kárpátalja nincsen egyedül nevű programhoz, amely a nehéz sorban élő kárpátaljai magyar közösségeket segíti. Sőt tehetségeket is támogatnak.
– A zenekar mindig szívén viselte a határon túl élő magyarság sorsát, s ha lehetőség volt vagy van segíteni, akkor nem sokat tétovázunk. Koncertekkel, hangszerekkel és pénzadománnyal segítjük a határon túl élő magyar gyerekeket.
– Készülnek új albummal a közeljövőben?
– Nemcsak készülünk, hanem lassan be is fejezzük a Csak a szöveg című album elkészítését. Ez tulajdonképpen a folytatása a Csak a zene című lemeznek, de általa reflektálunk a számunkra elfogadhatatlan vagy nehezen érthető történésekre is, annak ellenére, hogy ez mégiscsak egy rockzenekar, nem pedig valamiféle politikai párt szócsöve, úgy érzem, ez minden gondolkodó ember kötelessége.
– A nemzet egységét valló, Nélküled című dalukat már több mint kilencmilliószor hallgatták meg a világhálón, de sajnos, még 2017-ben is vannak olyan közösségi oldalak, amelyek a határon túli magyarok ellen uszítanak. Őket lehet jobb belátásra bírni?
– Nekünk nem feladatunk őket győzködni és pátyolgatni. Majd a dalok teszik a dolgukat. Őket pedig őszintén sajnálom, mert egyszer csak rá fognak döbbenni, hogy sehová sem tartozni nagyon szomorú dolog.
– A legutóbbi albumuk – Csak a zene! – eltér az előzőektől.
– Szerettük volna, hogy a zeneiség is változzon, ezért a korábbiaktól eltérő módon készült. Eddig mindenki jött a saját, otthon kidolgozott ötletével, az elkészült dal vázával, és a szerző eljátszatta a zenészekkel azt, amit ő gondolt. Most azonban leutaztunk egy Püski nevű kis faluba, egy barátunk házába, ahova befért a zenekar felszerelése, és itt két héten keresztül mást sem csináltunk, mint zenéltünk, közös munkával raktuk össze a dalokat. Érdekes kísérlet volt, egyáltalán tudunk-e két hétig együtt lenni úgy, hogy ne forduljon mulatozásba az együttlét. Hál’ istennek azonban minden jól működött, szerettük egymást és dolgozni is tudtunk.
– A hangzáson kívül a dalszövegeik is egyediek. Hogyan készül el egy dalszöveg?
– Az a jellemző, hogy megkapom a zenét, és egy óra alatt megírom a dalszöveget. Utána persze rengeteget pepecselek, hogy tökéletes legyen a rím és a szótagszám és érezni is lehet, hogy a szöveg szinte rá van feszítve a zenére, nem akadoznak a sorok, olyan mintha beszélve mondanám el az egészet. Ha nem indít el bennem valamit egy dal, ha nem érzem ki belőle azt, amiről szólnia kellene, amit mondani szeretnék, akkor félreteszem. Ezek a dalok általában a fiókban maradnak. Erre a lemezre nem volt kötve a kezem, felhasználtam olyan töredékeket is, amiket jártamban-keltemben jegyeztem le, cseréltem egy picit a sorokon.
– Régebben pár sorban elmondta miről szól egy-egy daluk…
– Nem szoktam már megmagyarázni a dalainkat, elkezdett szórakoztatni az, hogy mindenkinek mást jelent, ahogy önálló életre kelnek, és mindenki a saját életét látja bennük. Mindeközben rólam szólnak, nem tudok másról írni, nem tudok más bőrébe bújni. Csak azt vagyok hajlandó leírni, amit hitelesen vállalni tudok a színpadon.
– Egyik dalban feltűnik a kamaszkori Amerika-kép. Mit gondol, letűnt azóta az amerikai álom?
– Mi ahhoz a nemzedékhez tartozunk, amelynek már lehetősége volt látni Amerika valódi arcát is. Elérte Európát és Magyarországot is az a politika és életszemlélet, amelyet próbálnak ráerőltetni az egész világra. Ezt nem vagyok hajlandó lenyelni, nem szeretnék úgy gondolkodni és élni, ahogy ők. Ha már annyit emlegetjük a szabadságot, akkor hadd legyen nekem más a véleményem!
– De ,,zöld” daluk is van: a Globális felmelegedés. Vagy másról szól?
– Igen, ez csak szójáték, hisz a refrén úgy szól, hogy „olvadozok, akár a sarkkörön a jég”. Természetesen nem a globális felmelegedésről van szó, hanem arról, hogy addig, amíg rengeteg fiatal világgá megy innen szerencsét próbálni, pénzt keresni, mi, akik itthon maradtunk, hazavárjuk őket. A dal egy elképzelt fiatal hazaindulásáról szól. Remélem, egyszer a saját gyerekeim is összecsomagolnak és hazajönnek. Ezt a képet próbáltam leírni néhány ironikus mondattal, amit talán sokan nem is fognak érteni.
– Prózát ír még? Az Ismeretlen ismerős nevű (hangos)könyve nagyon sikeres volt.
– Sok gondolatom van, de még nem vetettem papírra. Nem adtam fel ezeket a terveket, de nincs időm velük foglalkozni. Elképzelhető, hogy egy bővített kiadványban és az Apák és fiúk előadásunk felvételével újból megjelentetjük.
– Egy Lázár Ervin-elbeszélést is megzenésítettek. Különös kísérlet, ön szerint mit jelképez ez a kis történet?
– A bolond kútásó egy Lázár Ervin-novella, ráadásul Ervin unokabátyám, édesapámnak unokatestvére volt, és jól ismertük egymást. Sajnos nem találkoztunk annyit, mint kellett volna, egy csodás ember volt. Ő is magáról írt vagy a családról. Azok a nevek, mint Mikkamakka vagy Babó Titti mind valamiféle becézések, és mindenkinek megvolt a maga behelyettesíthető valódi alakja. Ennek a dalnak szinte világzenei hangulata van, nagyon szereti a közönség. Ez volt az első dal a lemezünkről, amely azonnal hatott. Miután eljátszottuk – a dal hirtelen végződik –, teljes csend lett, utána pedig hangos ováció.
– Ön szerint milyen helyet foglalnak el, hol vannak a dalaik a kortárs magyar zenében és kultúrában? Mit remél a jövőtől?
– Még sok dolgunk van, kell az a bizonyos „mustármag”. Engem Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! című regénye döbbentett rá arra, hogy bár szétszakítva élünk, azért a közösségünkért tennünk kell valamit. Arról énekelünk és beszélünk, ami természetes minden magyar ember életében, és annak is kell lennie. Eltűnnek azok a nemzedékek, amelyek kerékkötői ezeknek a céloknak, és azok jönnek majd, akik a mi zenéinket hallgatják, az általunk írt könyveket olvassák. A politikusok nem ismerik fel, hogy mennyi embert lehet a zászló alá gyűjteni a kultúra segítségével egy ügy érdekében. Az emberek lelkét csak a kultúrával lehet megérinteni, és azzal lehet elérni. Valaki egyszer azt mondta, hogy Magyarországon két politikus volt, akik felismerte mindennek a jelentőségét. Az egyik Klebelsberg Kunó, a másik Aczél György. Persze egyáltalán nem mindegy, hogy ezt a felismerést mire használja az ember.