– Krakkóban, a Jagelló Egyetemen végzett történelem szakon 1978-ban. Miért oda jelentkezett?
– Már gyermekkoromban alaposan megjegyeztem, hogy Lengyelország volt az egyetlen, amellyel Magyarország – leszámítva az Árpád-kor néhány dinasztikus háborúját – sohasem háborúzott. Ezért döntöttem úgy, hogy ott tanulok tovább. Benyújtottam a papírjaimat és a kérelmemet, heteken át a vasútállomáson éjszakáztam és mindennap bementem a varsói Közoktatási Minisztériumba. Végül megkaptam az engedélyt.
– Lengyelországban talán ismertebb történész, mint Magyarországon. Mit gondolnak erről a lengyel kollégák?
– Azon három magyar egyikeként tartanak számon, akik a XX. században történelem szakot végeztek Lengyelországban. Szerintük eddig ismeretlen perspektívákat nyitottam meg a lengyel történettudományban, mert több száz olyan dokumentumot tettem közzé lengyelül – magyar vagy más idegen nyelvből fordítva –, amelyek többsége így került be először a tudományos vérkeringésbe. Kutatom az 1914–1944 közötti időszak magyar–lengyel politikai, katonai és diplomáciai kapcsolatait és a II. Lengyel Köztársaság 1918–1944 közötti történetét is. A bonyolult nemzetközi viszonyokat, az államok közötti konfliktusokat, a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a hadászati ügyeket hiteles dokumentumokkal kell megvilágítani. A tények nem avulnak el, időtlenek.
– A Két barát – Dokumentumok és anyagok az 1918–1920 közötti lengyel–magyar kapcsolatokhoz című kötete rengeteg érdekességet tárt fel. Milyen dokumentumokat kutatott, és hogyan alakultak ebben az időben a két nemzet kapcsolatai? A lengyel állam éppen kialakulóban, a magyar pedig éppen megszűnőfélben volt.
– A politikai, diplomáciai iratokban feltárul Kelet-Közép-Európa népeinek nem egyszerű történelme. Ennek a Párizs környéki békék és Franciaország elvakult, németekkel szembeni bosszúja az oka. A kötet 664 tételből, kilenc különböző nyelvű dokumentumokból és iratokból áll. A közölt iratok és dokumentumok még pár évvel ezelőtt is, ha nem is teljesen ismeretlenek, de szinte teljesen feldolgozatlanok voltak, senki sem kutatta őket sem itthon, sem Lengyelországban. Az 1918-ban újjáalakult Lengyelországnak létezése első pillanatától kezdve fegyverrel kellett harcolnia alakulófélben levő határaiért, megvédenie függetlenségét és szuverenitását. Ebben főként Franciaország segítette, de a döntő pillanatban, 1920 augusztusában Varsó alatt a lengyelek csak a csepeli lőszerre számíthattak.
– Volt erőnk segíteni rajtuk?
– A magyar segítség fontosabb volt, mint a francia, bár Varsó élvezte Párizs politikai, diplomáciai és katonai támogatását. Bennünket senki nem támogatott. A lengyelek megpróbáltak Párizsban szót emelni értünk, de hiába. A katonai iratok arról tanúskodnak, hogy a magyar hadügyi vezetés a kormánnyal egyetemben – Teleki Pállal az élen –, mindent megtett Lengyelország megsegítéséért, s ezáltal a trianoni határok módosításáért. De hiába ajánlottunk fel fegyveres segítséget Lengyelországnak. Noha a 85 ezer fős honvédséget 1920. augusztus 1-jén harckészültségbe helyezték, és csak az indulási parancsot várták, a csehszlovák kormány megtagadta, hogy átmenjenek a területükön. A magyar lőszerszállítmányokat nem engedték át, ezért azokat főleg Románián keresztül juttatták el.
– Mégis, pontosan mi volt ebben a hadi csomagban?
– 1920 késő nyarán a lengyel hadseregnek fogytán volt a lőszere, egy katonára mindössze 7 töltény jutott; augusztus 14-én fogyott volna el a hadsereg utolsó gyalogsági tölténye. A lőszerhiányról a szovjet-orosz Vörös Hadsereg vezetése is tudott, és Varsót augusztus 15-én akarták bevenni. Az 1919−1921-ben vívott szovjet-orosz–lengyel háború során Magyarország 78 millió darab, a Weiss Manfréd gyárban gyártott gyalogsági lőszert szállított a lengyeleknek, és további 42 milliót Ausztriából. Június közepe és augusztus 26. között csak Magyarország szállított lőszert a lengyeleknek. Németország nem engedte át a francia hadfelszerelést, az angol dokkmunkások nem rakták be a szállítmányokat, és azt, ami korábban érkezett Angliából, a danzigi dokkmunkások nem pakolták ki. Az osztrák marxista munkástanácsok sem engedtek ki Ausztriából hadianyag-szállítmányt, a csehszlovák kormány nem engedte át a lengyeleknek szánt vasúti vagonokat. A bolsevik propaganda hatására a belga kormány megtiltotta, hogy élelmiszert szállítsanak Varsóba, az olasz munkások is Moszkvának segítettek. Varsó csak Budapestre számíthatott.
– Meg is érkezett az összes lőszer?
– Augusztus 12-én 22 millió lőszer érkezett a Varsó alatti Skierniewicébe. Ezt azonnal kiosztották, és a lengyel katona magyar lőszerrel győzte le a Vörös Hadsereget. Ha nincs magyar lőszer, az oroszok egyesülhettek volna a forrongó Németországgal, és ez megpecsételi Európa balsorsát. A Vörös Hadsereg elérte volna az orosz cári hadsereg 1914-es célját: Berlin és Bécs elfoglalását. Ez utóbbit egyébként Magyarország területén át tervezték. A magyar segítség értékét növeli, hogy a francia kormány 1920 júliusában kijelentette: csak készpénzért vagy aranyért szállít a lengyeleknek hadianyagot. Úgy vélték, a Vörös Hadsereg úgyis beveszi Varsót, tehát felesleges még többel támogatni…