– Mitől különleges ez a koncert önnek, hogyan készül rá?
– A Zongora 1-ben estek egyrészes, tematikusan felépített koncertek, amelyek a XIX. századi párizsi szalonok hangulatát idézik. A mai koncert helyszíne a Zeneakadémia lesz, ahol mindig különösen nagy élmény fellépni. Gyakorlatilag a pályám is itt kezdődött, itt játszottam életem egyik legemlékezetesebb koncertjét, ami után a legendás Kroó György a rádió Új zenei újságjában olyan bátorító szavakat mondott rólam, ami egy életre szólt, s azzal fejezte be a kritikáját, hogy valószínűleg a pódium lesz az otthonom. Ez a biztatás nagyon sokat jelentett, e miatt az emlék miatt mindig különleges élmény számomra a Zeneakadémián játszani.
– A március 16-i esten Schubert művei mellett Kocsis Zoltán emlékére elhangzik majd Beethoven Holdfényszonátája is.
– Mióta Kocsis Zoltán elment, nem tudok úgy leülni a zongorához, hogy ne gondoljak rá. Azóta minden koncertemet az ő emlékének szenteltem. Nagyon sokat köszönhetek neki, többek között a tanárnőmet, Brecht Erikát is, aki a mai napig segít a koncertekre való felkészülésben.
Erőt adni másoknak fantasztikus dolog
– Az Érdi Tamás-bérlettel az érdeklődők meghallgathatnak egy ingyenes, gyerekeknek szóló hangszerbemutató koncertet is. Ön mit tapasztal, mennyire fogékonyak a komolyzenére a legkisebbek? El lehet kezdeni a zenei nevelést ilyen fiatal korban is?
– Abszolút pozitív tapasztalataim vannak. Nagyon fontosnak tartom, hogy már korán megismertessük a gyerekekkel a klasszikus zenét, még a könnyűzene hódítása előtt. Az április 30-án a Festetics-palotában a koncerten Schubert, Mozart és Beethoven gyerekkoráról mesélek és zongorázom is a gyerekeknek. Úgy gondolom, a személyes történeteken, a szerzők életének megismerésén keresztül még közelebb lehet kerülni az adott művekhez. Füreden egy zeneiskolában egyébként tartottam már egy próbakoncertet, amit a gimnazisták pisszenés nélkül hallgattak végig, pedig előtte aggódtam amiatt, hogyan fogom tudni lecsendesíteni őket. Ugyanez történt Balatoncsicsón is, ahol az előadás után a tanító néni mesélte, hogy egy hatéves kislány azt kérdezte, miért kellett a noktürn alatt sírni? Egy másik meg attól félt, hogy mindjárt vége lesz a koncertnek.
– Az elmúlt években számtalan elismerést kapott. Önnek melyik jelenti a legtöbbet?
– Számomra a közönség szeretete a legfontosabb. Koncert közben mindig érzem, ha megtörténik a csoda, érzékelem, hogy megváltozott a közönség hangulata is. Ezért érdemes napi öt-hat órát gyakorolni. Az is nagy dolog, amikor megtudom, hogy sok gyerek a koncertem után akar zeneiskolába járni, mert látnak engem, és azt mondják, hogy ha én meg tudtam tanulni zongorázni, akkor nekik is sikerülhet. Erőt adni másoknak fantasztikus dolog. De nem csak a közönség, mint említettem Kroó György bátorító szavait, a kritikák, vélemények, s a díjak is sokat jelentenek az életemben.
– Milyen tervei vannak, hol lép fel a következő hónapokban?
– Március 28-án a Római Magyar Akadémián játszom, ugyanezt a Beethoven- és Schubert-programot, amit most a Zeneakadémián. Április 22-én a Vigadóban lépek fel, május 4-én pedig a Várban játszom a Beethoven-fesztiválon. Nyáron a Klassz a pARTon fesztiválon zongorázom, de az év második felében is lesznek koncertjeim. Október 23-a alkalmából három városban – Torontóban, Montrealban és Ottawában – az én koncertemmel köszöntik Kanadát a 150. születésnapján. Ezt a felkérést hatalmas megtiszteltetésnek érzem, boldogan játszom ezekben a városokban, mivel itt szereztem művészdiplomát, a kanadai állam ösztöndíjasaként, nem csoda, hogy hálás vagyok Kanadának. Itthon novemberben a Zeneakadémián is köszöntjük majd a születésnapos Kanadát Liszt A-dúr zongoraversenyével az Anima Musicae Kamarazenekarral és egy kanadai magyar karmesterrel, Ajtony Csabával. Hasonlóan nagy öröm volt számomra, hogy jövő májusban pedig a Pécsi Pannon Filharmonikusokkal és Kobajasi Kenicsiróval játszom. Ezenkívül egy határon túli koncertkörúton is részt veszek, olyan helyszínekkel, mint Kolozsvár, Marosvásárhely és Galánta. Egyszóval nagyon izgalmas programok várnak rám.
