– A magyar film új reneszánszát éljük. Mindig izgalmasnak tartottam az új kezdeményezéseket, pontosan tudom, mit jelent átlökni a tervek és az álmodozás szintjéről egy ilyen rendezvényt. Mindannyian látjuk, hogy megy a szekér, mégis jobb lenne többet együtt lenni a filmszakmának – mondta Enyedi Ildikó szombaton a Komlón rendezett II. Hét Domb Filmfesztiválon. A Berlinale-fődíjas filmrendezőnő a díjjal járó egymillió forintból a fiatal filmeseket támogatná.
Komlón a hét domb ölelésében idén másodszor rendezték meg a Mindenki filmfesztiválját, amelyben amatőr és profi filmesek egyaránt nevezhették alkotásaikat határon innen és túlról. A fesztivál fővédnöke Hoppál Péter volt.
A legtöbb nevezés a dokumentumfilm-szekcióba érkezett, ötven filmből választottak ki tízet, majd ezekből született meg a három díjazott kategóriánként. Az első díjat Moharos Attila Ballada egy szolgafiú emlékére című munkája érdemelte ki; a film az idei Mediawave legjobb nemzetközi dokumentumfilmje volt, és a magyar különdíjat is elvitte.
Moharos Attila közel húsz éve követi egy erdélyi család gyermekeinek életét, különös tekintettel két fiú, Levente és Csaba sorsára, akiket szüleik fiatalon szolgának adtak.
– Az Erdélyi novellafüzér című film kapcsán kerültem ki 1998-ban Székelyföldre, akkor ismertem meg a tizenhárom éves Leventét. Nagyon megfogott a „két iskolát járt” – ő maga fogalmazott így – gyerek választékos beszéde és a hite. Az első, 18 perces filmetűdben a gyerekkori álmait fogalmazta meg a fiú. Közben derült ki, hogy kilenc testvére közül a bátyját, Csabát is szolgasorba küldték a szülők az apa alkoholizmusa és brutalitása miatt. Időközben öt testvérüket örökbeadták külföldre, két testvérük azonban egy speciális nevelőotthonban tanul, és jobbra fordult az életük, így a következő filmemben összehoztam a négy gyereket. Kisebb családregény kezdett kibontakozni az útjukból a filmjeimben – mesélte a rendező.
Mint mondta, a történet negyedik részét, a Ballada egy szolgafiú emlékére című filmet azután tudta elkészíteni, miután Levente testvére, Csaba tragikus körülmények között meghalt.
– A gyermekek kiszolgáltatottságát állítom a középpontba, akik nincsenek döntési helyzetben. A történetnek még nincs vége, és nagyon fontos, hogy minden részben ott van a remény. Úgy gondolom, hogy sok tekintetben hasznos lenne megmutatni a gyermekeinknek és elkényeztetett unokáinknak ezt és a hasonló történeteket – mondta a rendező, hozzátéve, hogy a díjak, visszajelzések biztatást jelentenek számára, hogy ne hagyja abba a munkát.
A zsűri tagja, Koltai Róbert bevallása szerint a rövidfilmek közül a legnagyobb hatást a Bújócska gyakorolta rá. – Elgondolkodik az ember, hogyan lehet ennyit tudni a színészetről, az emberi kapcsolatokról és az életről, amelynek egy része emberfeletti – fogalmazott értékelésében a színész-rendező.
A Bújócska a nem kívánt, sérülten született gyermek kálváriája. Baranyi Gábor Benő lapunknak arról beszélt, évekkel ezelőtt hallott egy esetet, amikor az anya saját kezével akarta magzata életét elvenni, a gyermek mégis világra jött – sérülten. Ez a kergetőzés, egymás kerülgetése az anyaméhtől végigkíséri a filmbeli Matyi életét, akinek a kedvenc játéka a bújócska lett.
Az ismeretterjesztő filmek legjobbja az Egy barázdát én is hagytam – Dr. Széll Kálmán portréja, Boros Ferenc, Horváth Zoltán közös alkotása lett, az animációs versenyt pedig a Cigánymesék című munka nyerte, a Kecskeméti Animációsfilm-stúdió alkotása, Horváth Mária rendezésében. A legjobb nagyjátékfilm díját M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor 2017-ben bemutatott Brazilok című groteszk vígjátéka érdemelte ki.