Fazekas István Ne fáradj követni az ősök lábnyomát! című tanulmányában, amellyel elnyerte az Inter Japán Aranyserleget, Macuo Basó költészete kapcsán az egyik japán versformát, a haikut vizsgálja, és bevezetésképpen felvázolja a japán történelemnek azt a korszakát, amikor a japán nyelv a kulturális életben a kínai mögé szorult, ugyanis ebben és az új versformák kialakulásában is jelentős szerepük volt a japánul verselő asszonyoknak.
Mint írja: „A legnépszerűbb japán versforma, a tanka mellett egyéb formák is terjedni kezdtek. Japánul. Ugyanis az asszonyok által bevezetett új epikai műfajok – a lírabetétekkel telített mesék, novellafüzérek, naplók és elbeszélések – felébresztették a korábbi évszázadok alvó szavait, s ezzel együtt felébresztették azt az ősrégi, filozofikusan szemlélődő gondolkodást, amely a terjedő zen buddhizmussal szinte automatikusan szinkronba került.”
A fődíjas szerző rámutat arra, hogy a haiku Macuo Basó (1644–1694) tartalmi reformjainak hatására kezdett el virágozni.
„Basó megfosztotta a haikut addigi felszínes humorától, s vándorlásai során egyre határozottabb művészetfilozófiai alaptételévé vált, hogy a haikut olyan mélységekkel gazdagítsa, amelyben a művészet és a valóság együttesen ad képet az egyébként csak töredékesen ábrázolható emberi létről. Reformja a japán líra moderné válását és egyben a zen életszemlélet és gondolkodás népszerűségének fellendülését eredményezte a XVIII. század fordulójára. A haiku mint versforma az egyszerűségnek, a természetességnek, a filozófiai magasságnak és gondolati mélységnek csodálatosan összetartozó és örökösen egymásba forduló kapcsolatát testesíti meg” – fejti ki.
Összegzéséből kiderül, hogy magyar nyelven negyven fordítónak köszönhetően Macuo Basó közel négyszázötven haikuja olvasható több mint kétezer változatban. A legjelentősebbek Vihar Judit, Tandori Dezső, Terebess Gábor és Kosztolányi Dezső fordításai.
A fordítók méltatásakor Fazekas István kiemeli: „A haikuk fordítása közben mindegyikőjük kitekintett Basó példaképeire is: Tu Fu, Li Taj-Pó és Saigyó verseire. Ugyanakkor figyelemmel voltak arra is, hogy Basó életszemléletét és művészetfilozófiáját erősen meghatározta az, amiről röviden egykor így fogalmazott: »Ne fáradj követni az ősök lábnyomát! Keresd azt, amit ők is kerestek!«”
Fazekas István nyolc évvel ezelőtt az Inter Japán Magazin akkori pályázatán második díjasa lett a Benyovszky Móric Japán partjainál című írásával, a Hirosimát ért atomtámadást elemző Hirosima árnyékai című tanulmánya pedig nemcsak az alapos kutatómunka miatt érdemel figyelmet, hanem mert következtetései új szempontokat kínálnak Japán legújabb kori történelméhez.
Fazekas István a Pozsgay Imre által alapított Stádium Társadalmi és Kulturális Hírlap főszerkesztője, jogi diplomáját a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, teológusi diplomáját pedig a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán szerezte meg.
Magyar kulturális évadok
Idén Izraelben, Japánban, Dél-Koreában és a Kínai Népköztársaságban is kulturális évadokkal népszerűsítik a magyar kultúrát – az ezek megszervezéséről és finanszírozásáról született kormányhatározat a Magyar Közlöny december 27-i számában olvasható. Évfordulók megünnepléséhez köthetők a magyar rendezvénysorozatok: a magyar–japán diplomáciai kapcsolatok felvételének 150. évfordulója, a magyar–dél-koreai diplomáciai kapcsolatok felvételének 30. évfordulója, a magyar–izraeli diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének és a Budapest és Tel-Aviv közötti testvérvárosi megállapodás 30. évfordulója, valamint a magyar–kínai diplomáciai kapcsolatok felvételének 70. évfordulója alkalmából rendezik meg a magyar évadokat. Japánban és Dél-Koreában a program megszervezésére 415 millió forintot, Izraelben 385 millió forintot, míg Kínában 400 millió forintot biztosít a kormány. Az évfordulók alkalmából Szöulban és Tokióban idén külföldi magyar intézetek nyílnak. (MI)