Hiába debreceni, ahol közkeletű mondás, hogy nem érdemes futni a tuja (a villamos; értsd: a reménytelen szerelem) után, mert úgyis jön a következő: Pósa bohó módon futott a pest-budai busz után, és a vállát törte. Szerencsére a kórházi nagyregényéhez még rendelkezésére állt a jobb (a jobbik) keze.
A két kötetben kiadott, 830 oldalas „gyógyulási regény” a Seminoma, avagy Kórház a város közepén címet viseli, s egy emberöltőnyivel korábbi (here)rákból való felépülés korfestő krónikája. Ez a betegség az órendszerben még nem volt tréfadolog: akár halálos kimenetelű is lehetett. Azonkívül a férfiasság kérdését is érintette, ami a rendszerváltozás előtti prűd években még fölöttébb pikáns témának, már-már tabunak számított.
Jómagam még ma sem igen merítenék egy effajta élményből, de Pósa átlépte ezt a küszöböt. Képes őszintén megidézni ama harminchét válságos kórházi napot, a két súlyos műtétet és az ezt követő tíz hónapos lábadozást. Irodalmi önterápiaként is felfogható, hogy a kórházi tartózkodást végigjegyzetelte, ám a végső formába öntés az újraátéléstől érzett ösztönös félelem miatt évtizedekig váratott magára.
A komor téma olykor csak harsány humorral oldható: le a kalappal a szerző öniróniája előtt. Mint ahogy az is nagy nyereség, hogy az egyéni tragédiát sikerült történelmi perspektívába emelnie: ő felgyógyult ugyan, de az ország ettől még beteg, hererákos maradt; impotenssé tette a bolsevizmus. A főhős mögé beszédes mellékalakok sora szolgáltatja a pazar hátteret. A betegtársak: az elesett öreg tanár, a piknikus életművészből mind depressziósabbá váló fővilágosító, a kilenc súlyos műtétet túlélt művezető, a Kárpátaljáról áttelepült cigányzenésznő, a nagyváradi tanító s a többiek mind-mind sorstársaivá válnak.
Ez a naturalista hatású, feltűnően szókimondó regény sajátos módon a tradicionális keresztény filozófiát tartja Ariadné-fonalának. „Az én nagy-nagy betegségem már nem csupán bilincs, hanem labirintus volt, ahol az ember egyre homályosabb tudattal bolyong. […] A hitetlen a szerencséről beszél a megváltás helyett. Én, a hívő, fokozatosan ráébredtem arra, amit az eszemmel korábban is tudtam: ahhoz, hogy kitaláljunk a poklok pokla betegség labirintusából, erkölcsi erő, hit, remény, szeretet szükségeltetik.”
Azaz múló kellemetlenség a törött váll is, ha töretlen a szív.
(Széphalom Könyvműhely, 2015)