A kedvenc vloggerem által kifigurázott egyik filmben hangzik el a következő mély igazság: „Az élet szenvedés, munka, fájdalom, de néha jó ételek, jó zene…” És tényleg így van ez, a jó étel, akár magunk főzzük, akár házon kívül, egy étteremben fogyasztjuk el, helyrebillentheti a lelkiállapotunkat és akár csodaszépnek is érezhetjük az életet utána. Persze történhet ez fordítva is: egy rossz étel, esetleg egy rosszul megválasztott helyen tönkreteheti a napunkat.
A negatív tapasztalatokat senki sem szereti, az időveszteséget sem, a tanácstalanul álldogállást egy vendéglátóhely bejáratánál meg végképp nem.
Hol reggelizzünk, ebédeljünk, vacsorázzunk? Hová vigyük családtagjainkat, a fővárosba látogató vidéki, esetleg külföldi rokonainkat, hová üljünk be barátainkkal, ahol lehet enni, inni és még beszélgetni is? Milyen helyet ajánljunk barátnőnknek, aki lassan már a vízre is allergiás, vagy a másiknak, aki szerint csak az alhat nyugodt lelkiismerettel, aki nem fogyaszt húst? Kevés időnk van, vagy éppen sok? Bekapnánk pár falatot, vagy ráérősen degeszre tömnénk a hasunkat?
Mostantól van segítség, csak be kell szerezni a Magyar Konyha Budapest top 10 gasztrokalauzát – ahogy a könyvecske borítóján is írja – „mindennapi használatra”. Huszonöt kategória tíz legjobbnak ítélt, az adott csoportot leginkább képviselő helynek a nevét, címét és rövid leírását tartalmazza a kiadvány. A Magyar Konyha című folyóirat főszerkesztőjének, Vinkó Józsefnek az előszavából tudjuk, hogy közel tucatnyi szerkesztő-újságíró háromhavi munkájának összegzése túllép az átlagos étteremkalauzok igényén.
A gourmet-éttermek, bisztró- és kifejezetten magyar, mediterrán és ázsiai konyhákon kívül reggelizőhelyek, kávézók, kézműves sörözők, sőt piacok és pékségek is felsorakoznak az igényesen illusztrált, akár egy nagyobb kabátzsebben is magunkkal hordható gasztrokalauzban. A címlapon 270 helyet ígérnek, nincs ebben semmi téves matek, a tízszer huszonöt, sorba és kategóriába állított helyen kívül bekerültek arra érdemes pizzázók, színház után vagy buli előtt ajánlott „laza”, műfajilag besorolhatatlanul vegyes, budapesti szleng szerint „alapozók” is.
Külön dicséret illeti a szerkesztőket a könyvecske végén található betűrendes mutatóért, illetve kerületek szerinti indexért, ez utóbbi különösen hasznos lehet.