Hámori Máté karmester, művészeti vezető mesélt a Schumannról szóló portrésorozatukról. Ennek „arca” komoly történeti tudásával és lebilincselő előadásmódjával Eckhardt Gábor zongoraművész, pedagógus, aki a közönség visszajelzései, ötletei (igen, ők ilyen viszonyban vannak a közönséggel!) alapján választotta Schumannt a három részből álló zeneszerző-portrésorozat főszereplőjének, amelyben a zeneszerzők élete felől közelítik meg a műveket. A zongoraművész Schumannt a legőszintébb szerzőnek tartja, akiből teljesen hiányzott az önvédelmi mechanizmus és a zenéjében is úgymond „meztelenre vetkőzött”.
E műsorok szerkesztésében jótékony trükként alkalmazzák a kamarazenekari művek beemelését a nagyzenekari koncertekbe, így ismerheti meg a közönség az életmű ritkábban játszott darabjait is. Nagy neveket használnak arra is, hogy mintegy fű alatt beszivárogtassák a kortárs zenét a lelkekbe. Antonio Casagrande, a zenekar bőgőse, aki Olaszországban egyébként elismert zeneszerző, például egy Schumann Karneváljára reflektáló művet komponált.
Eckhardt másik fontos célként fogalmazta meg, hogy mire kimegy a teremből a néző, úgy érezze: a művész az ő testvére, barátja, nem egy elérhetetlen, piedesztálon álló figura. Ennek a zenekarnak ez a hajtóereje, a közönséggel együtt fejlődnek ebben a projektben.
Hámori Máté a Hősök vagyunk zeneakadémiai koncertsorozat koncepciójáról is beszélt – tavaly Gyermekek vagyunk cím alatt koncerteztek. Címet adnak, bár a zenéhez nem kell magyarázat, de adott műveket azok érzetei alapján igenis igyekeznek valamilyen témamegjelöléssel csoportosítani. Ezzel is bevonzzák azokat az embereket, akiket az attól való félelem tart vissza a koncertlátogatástól, hogy nem képesek komolyabb szakmai hozzáértés nélkül azonosulni a „rettegett” komolyzenei művekkel. Liszt Prométheusza (Stanislav Kochanovsky vezényli, a fiatal orosz karmester először mutatkozik be nálunk), Csajkovszkij Manfrédja, vagy Zombola Péter csellóversenyének főhőse, Werther is a dicső, elbukó, önmagát feláldozó hősök csarnokába tartozik.
Hámori mindezzel együtt hangsúlyozta: a gyerekeknek szóló, 45 perces előadásokkal eltöltött két év után továbbra is az iskolások zenei nevelése a legfontosabb számukra.
– Ha nem jutunk el a gyerekekhez, húsz év múlva szakmát válthatunk, hiába a Zeneakadémia! – magyarázta lelkes indulattal a karmester, aki szerint tényleg mindent bedobnak, interaktív előadásokat, homokanimációt, kulisszák mögötti látogatást a Zeneakadémián, próbákat kalácsozással-kakaózással.
Azt külön nem említik, de hamar szemet szúr, hogy a programfüzetük az egyik legdögösebb, amit a műfajban mostanában láthattunk, az egyik oldalán például Schumann kettényílt fejében baglyok, 60 fontos ágyúk és vitorlás hajók bukkannak fel.
Lelkes, jó humorú, jó ügyet szolgáló, tehetséges, és a legkomolyabb szakmai felkészültségű csapat a Danubia, fogjuk még őket hallgatni.