Villányi László költő, a győri Műhely folyóirat főszerkesztője új kötettel jelentkezett. A Műhely komoly rangot vívott ki magának a hazai folyóirat-kultúrában, rendhagyó és meglepő írásai, hiánypótló tematikus számai a legjobb lapok közé avatják a folyóiratot. Voltaképpen – ez az új kötet címe. A téttel bíró dolgok megértése, az egésznek, a mindennek átlátása – erre törekszenek ezek az esszék. Mi végre a költő, ha nem erre?
Ha úgy tetszik, beavatás, a földfelszín helyett különös utazást tesz a költő, ahonnan indul, nagyon e világról való, ahova visz, nem e világi. Voltaképpen a költészet maga, a transzcendenst magában foglaló világ.
Az esszék a Villányitól megszokott, hozzáköthető hagyományt követik, mint megismerhettük eddig a verseiből, finom és érzékeny, a tiszta beszéd mechanizmusa és elve nem kerül hátrányba a sokatmondás kedvéért, távol állna a szerzőtől. Nem beszél mellé, nem ír félre. Horizontján a tiszta költészet, névjegye a tiszta beszéd.
A szövegek kísérleti jellege, hogy a széttört, eltűnt vagy soha nem létezett világ nyomában járnak. A helyreállítás, a dolgok eredeti helyére történő visszaállítás szándéka ad lendületet az esszéknek. „Ember nélkül a kert elvadul. Mivé lesz az ember kert nélkül?” – teszi fel a kérdést. Bár Villányi nem moralizál, felvet morális kérdéseket: „Akkor vagyunk irgalmasak, ha kivárjuk, míg az ártatlannak gondolt személyiség bűntől tartózkodó énje szembe mer nézni vétkes énjével, önmagától rádöbben, nem áll mindenekfelett, az ő életét megkeserítő tettei sem parányiak Isten szemében, nem kisebbítheti azokat?”
Villányi erkölcsös szerző. Hittel méricskél, nem enged a rossznak. És ez jó. Aki szereti Villányi László verseit, most a szövegek keletkezéstörténete mögé leshet, beavatást nyerhet, beavatottá válhat. Például a Vivaldi naplójából és A szabadkai villamos köteteket érintő írások a személyes történeteken keresztül a mágiához visznek közel, a titokhoz nyernek bebocsátást. Mítoszban járunk – a mítoszképzéshez jól ért a szerző –, vele együtt felülünk a villamosra, állomásaink a múlt és a képzelet, mind meglepetés. Személyes írások, a tolakodás legkisebb látszata nélkül.
„Nincs más, mint a Szépség, s csak egy tökéletes kifejezése létezik, a Költészet. Minden más ezen kívül merő hazugság – kivéve a szerelem, azoknak, akik testükkel élnek, no meg a barátság, ez a szellemi szerelem” – idézi a szerző Mallarmét, tulajdonképpen a kötet egészére alkalmazható ars poeticát, ugyanis Villányi László filozófiája, gondolkodása folyamatosan ebből indul ki és ide tér vissza.
Egy-egy írása a jelenkor hátulütőivel és hibáival is szembeszegül, a fogyasztói társadalomban élni kénytelen, annak kiszolgáltatott egyént inti óva: „Az önmagával békében élő ellenáll a csábításoknak, manipulációknak, nincs kétsége afelől, útja egy másfajta gazdagsághoz vezet, ahol a mindennapokban rendületlenül jelen van a szellem szabadsága.”
Sokat adó kötet. Mindenkinek való.
Villányi László: Voltaképpen, Vigilia Kiadó, 2017.
Vivaldi naplójából
Szerdán 19 órakor az óbudai Esernyősben Villányi László költeményein alapuló zenés estet tartanak. A József Attila-díjas költő verseit Mohai Gábor előadóművész-műsorvezető Binder Károly zongoraművész-zeneszerző közreműködésével adja elő.
