– Mi volt az első momentum, ami után eldöntötte, hogy programozással, fejlesztéssel kezd el foglalkozni?
– Már általános iskolás koromban beleszerettem a fizika tantárgyba. Emellett egyre több olyan filmet néztem, amiben a főszereplő színész programozót alakított. Ez is inspirált, hogy kitaláljam, miként foghatnék bele a programozásba.
– Szülei közgazdász végzettségűek. Ha a programozásban, a fejlesztések kitalálásában a más szakmai terület miatt nem is tudtak segíteni, mi az, amit kifejezetten nekik köszönhet, akár gondolkodásban, akár a dolgokhoz való hozzáállásában?
– A szüleim az elejétől kezdve mindenben mellettem voltak. Bármelyik ötletemet szívesen vették, segítettek a megvalósításában. Már akkor a támogatásukat élveztem, amikor a programozást mint pályát megcéloztam, és különböző gépek fejlesztésébe fogtam. Mindig hozzá tudtak tenni a munkámhoz egy kis többletet, nem mellesleg meghallgatták és figyelembe vették a véleményemet, illetve új ötletekkel hozakodtak elő.
– Milyen előzményei voltak egy-egy ötlet megszületésének?
– Minden egyes projektemnél meghatározó volt, hogy általában az engem kifejezetten érdeklő dolgokkal kezdtem el foglalkozni. Az első hardveres munkám például egy karóra volt. Szerettem volna egy karórát vásárolni, és ebből jött az ötlet, hogy inkább építek magamnak egyet. A pókerező robot ötletét az adta, hogy nagyon szeretek pókerezni, és azt gondoltam, hogy összekombinálom a két hobbimat, a pókert és a fejlesztést.
– Röviden összefoglalva, hogy a laikus számára is érthető legyen, a pókerező robotnak mi a lényege?
– Pókerezés közben jött az ötlet, hogy szeretnék egy olyan gépet készíteni, ami képes bekapcsolódni az emberi játékba, és mint játékos részt venni egy-egy pókerpartiban. Ehhez egy egész nap működő gépet fejlesztettem. Egyrészt szórakoztat, másrészt össze lehet vetni a saját stratégiáinkkal.
– Kik voltak az első tesztalanyai a robotnak?
– Először én játszottam, utána a barátaim, családtagjaim is kipróbálták, míg végül egy profi pókerjátékost is sikerült találnom, aki szívesen vállalta, hogy megmérkőzik a robottal.
– Nyilván nehéz ellenfélre akadt. Mindig a robot nyert?
– Nem mindig, de az esetek nagy részében „ő állt fel győztesen az asztaltól”.
– Több helyen volt szó arról, hogy érdeklődtek a pókerező robot iránt, felajánlották, üzemeltetnék a kaszinójukban, de azt nyilatkozta, hogy az eladással még vár. Ebben az esetben milyen utóéletet szán a robotnak?
– Az történt, hogy egy külföldi cég tett vételi ajánlatot, viszont még rengeteg fejlesztésre lett volna szükség, például a csalások kivédéséhez, tehát hogy kaszinóban is jól működhessen a robot. Ettől viszont eltekintettem, és inkább az egyéb fejlesztéseimmel foglalkozom.
– Akkor ez a projekt abbamaradt?
– Igen, körülbelül másfél évvel ezelőtt. Azóta viszont a Danielre keresztelt humanoid robotom fejlesztése teszi ki a szabadidőm jelentős részét.
– Beszéljünk erről a robotról. A pókerező és a humanoid robot között van valamilyen átfedés? Következik-e az egyikből a másik?
– Nagyon is. Például a pókerező robot közepén található a zsetonok mozgatására alkalmas kar. Ezt a robotkart gondoltam tovább a humanoid robot esetében.
– A humanoid robot jelenleg milyen fázisban van?
– Elkészültem az alapszerkezettel, ami körülbelül egy év munkát vett igénybe. Ki kellett találnom, hogy milyen anyagokat használjak, azok hogyan nézzenek ki, illetve milyen erősségű motorra lesz szükség ahhoz, hogy a robot működni tudjon. Jelenleg azt mondhatom, hogy testileg elkészült a robot, és most dolgozom az elektronikai és a programozási részén. Az elmúlt időszakban a robot járásával foglalkoztam, és pont a napokban sikerült eljutnom egy kezdetleges járási szintig. December végén utazom Indiába egy tudományos technikai fesztiválra, ahol szeretném bemutatni a robotot, s ahová a szakértőkből álló közönségnek köszönhetően hívtak meg. Fontos megemlítenem, hogy a National Instruments Hungary Kft. segítségének és támogatásának köszönhetem, hogy az ötletem megvalósulhatott.
– A hétköznapi emberek életében is megjelenhetnek ezek a robotok?
– Nem kizárt, hogy idővel a humanoid robotok a háztartások részévé válhatnak, bár az alkalmazásukhoz még legalább harminc évre lesz szükség.
– Beszámolhatunk-e mostani eredményekről ezen a téren?
– Természetesen. Magyarországon például kórházban alkalmaztak humanoid robotot, hogy a súlyosan beteg gyerekeket az aranyos robotok segítségével ösztönözzék többek között a gyógyszerek bevételére.
– Gondolkodott már azon, hogy a tehetségét minek köszönheti?
– A kitartásomnak tudom be az eddigi sikereimet. Nagyon elhivatott ember vagyok, ha valamit kitalálok, a megvalósítása érdekében keményen dolgozom.
– Ez azt jelenti, hogy a kudarc soha nem tartja vissza?
– Nem! Például a pókerező robotnál is megtörtént, hogy egyes részeket hónapokig fejlesztettem, míg végül kiderült, hogy a modul mégsem volt megfelelő, emiatt a munka kezdődhetett elölről. A továbbiakban ez mégsem vetett vissza, épp ellenkezőleg, sokat tanultam belőle.
– Ezek szerint nem létezik lehetetlen.
– Semmi sem lehetetlen. Sok ember azért nem mer belekezdeni egy új hobbiba vagy egy konkrét dolog megvalósításába, mert tart attól, hogy nem jár eredménnyel. Szerintem mindenhez úgy érdemes hozzáállni, hogy el kell kezdeni, és szépen lassan megtanulni a hiányzó részeket. Ezáltal pedig szerintem bármi sikerülhet.