A 155 éve, 1863. október 29-én, Budán született Körösfői-Kriesch Aladár már középiskolás korában széles körű klasszikus műveltséget szerzett, a családban beszélt német nyelv mellett megtanult latinul és ógörögül is.
Tizenkilenc évesen, Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványaként pedig rajztanári képesítést szerzett a Magyar Királyi Mintatanoda és Rajztanárképezdében. Apja halála után rövid ideig a párizsi Julian Akadémiát látogatta, s Olaszországban és Spanyolországban is járt tanulmányutakon. A múlt század elején Gödöllőre költözött, megalapította a Gödöllői Művésztelepet, ahol a pár év múlva csatlakozó Nagy Sándorral (1869–1950) a középkor festési technikáit próbálták meg feleleveníteni és a magyar kézműves és népi hímzési motívumokat tanulmányozták. Azonban legnagyobb érdemük a magyar szecesszió meghonosítása volt. Az első világháború elsodorta a művésztelepet: a fiatal alkotókat behívták katonának, maga Körösfői-Kriesch Aladár hadifestő lett, lelkileg és testileg is megbetegedett, és 1920. június 16-án a budakeszi szanatóriumban meghalt.
Gödöllő őrzi Körösfői-Kriesch Aladár emlékét: mellszobra van a városi múzeum előtt, a róla elnevezett utcában pedig, a házon, amelyben élt és alkotott, 1981 óta emléktábla található és sírja is rendezett a gödöllői városi temetőben.
Amennyiben műveivel szeretnénk találkozni, bőven van rá lehetőségünk. A Magyar Nemzeti Galéria és a Gödöllői Városi Múzeum is számos alkotását őrzi. De megcsodálhatjuk a bölényvadászatot, illetve a balatoni halászatot megörökítő freskóit az Országház Vadásztermében vagy faliképeit a Zeneakadémia előcsarnokában, illetve a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. Mindenszentekkor vagy halottak napján, ha kilátogatunk a Fiumei úti sírkertbe, az árkádok kupoláinak mozaikképei szintén az ő munkái.
A tordai országgyűlés: a millenniumra készült egyik főművét az erdélyi város múzeumának különtermében őrzik Fotó: Havran Zoltán
Egyik monumentális, tizenkét négyzetméteres festménye, A tordai országgyűlés című, Erdélyben található, a tordai városi múzeum különtermében. Az 1568-ban a tordai katolikus templomban tartott országgyűlés Európában elsőként hirdette ki a vallásszabadságot. Ezt az eseményt találta Torda-Aranyos vármegye, illetve Torda városa legméltóbbnak arra, hogy megfestessék a magyar honfoglalás ezeréves évfordulójára hirdetett pályázatra. A munkára Körösfői-Kriesch Aladárt kérték fel, aki 1895 tavaszán a városházán be is mutatta a festmény vázlatát.
A közönséget és a megrendelőket egyaránt lenyűgözte, ezért munkának látott, Kolozsváron és Tordán modelleket és történelmi díszleteket keresett, korabeli ruhákat varratott. Mivel Dávid Ferencről, a festmény központi alakjáról nem maradt fenn kép, a kolozsvári szegényházból választott „egy jó arcot”. (Ez az ábrázolás annyira jól sikerült, hogy a mártír unitárius pap „illusztrálására” mindenhol a festmény vonatkozó részletét használják. Talán ezért is döbbentem meg annyira, mikor élőben szembesültem az egész falat betöltő, hatalmas festménnyel.) A tordai országgyűlés döntő mozzanatát ábrázoló tabló az 1896-os budapesti kiállításon kiváló helyezést kapott, Tordára csak 1898-ban érkezett meg. Gyallai Papp Domokos 1920-as visszaemlékezéséből tudjuk, hogy: „…a kép a városháza közgyűlési termét díszítené – ha állandóan le nem volna függönyözve. De igen bölcsen lefüggönyözték, mert a pipafüst pusztulással fenyegette”.
Idén január 13-án délelőtt, napra pontosan 450 évvel a vallásszabadság kihirdetése után részt vettem a tordai katolikus templomban rendezett ünnepségen. Ösztönösen „fönn, a kórusban” helyezkedtem el, hogy mindent jól lássak és zavartalanul tudjak hang- és képfelvételeket készíteni.
A megemlékezés után néztem meg a festményt a múzeumban, amelynek alakjait Körösfői-Kriesch Aladár a következőképpen mutatja be: „Az unitárius vallásnak első papját s egyben mártírját is – Dávid Ferencet – látjuk a kép közepén. Balra tőle, emelkedettebb trónszéken a fejedelem, mellette a két unokaöccse: Báthory István (a fejedelemtől balra) és Báthory Kristóf (jobbra). Mögötte áll az olasz Blandrata György, a fejedelemnek meghitt tanácsadója. Sokat hányatott ember, aki legutóbb Lengyelországból került az erdélyi udvarhoz, és az unitáriusokéhoz hasonló tanokat hozott magával külföldről. Báthory István és Csáky kancellár mögött állnak a szász rendek. Dávid Ferenc mögött balra Csáky Mihály, a kancellár, aki nem vett nagyon részt a vallásos dolgokban, jobbról Heltai Gáspár, amint a Bibliát forgatja, s egy másik papnak mintegy igazolja Dávid Ferenc mondását. Előbbre a padsorok között egy katolikus barát, aki megdöbben a hallottakon, és Méliusz Péter debreceni prédikátor, aki szintén bizonyos kétkedéssel fogadja a szónokló szavait. Mögötte, a templom kórusa alatt a székely rendek, fönn a kórusban az asszonyok, elöl pedig a padok között egynéhány magyar rend, kiknek nevei nem fontosak.”
